4. fejezet

Reggel mint mindig korán kelt fel. Reggeli után elindult az iskolába de előtte találkozott néhány barátnőjével. Persze a hosszú fekete vászon tokot most is magával vitte mint mindig. Az első órák unalmasan teltek. Zakuro most is nagyon jól teljesített az órákon. Egyik szünetben összefutott Kuramával. Az egész szünetet átbeszélgették. Tori ezt nem hagyta szó nélkül. Tori elhatározta hogy kifogja hívni Kuramát egy párbajra. Mielőtt a csengő megszólalt volna Zakuro visszament a termébe. A csengő megszólalására Kurama is visszaindult a terembe. Azonban tori az útjába állt.

-Csak ne olyan hevesen. Van egy kis megbeszélni valónk.- mondta a fiú.

-Mit akarsz tőlem?- kérdezte szárazon Kurama.

-Mondtam hogy szállj le róla. Mivel nem hallgattál rám kihívlak egy párbajra. Nem ajánlom hogy vissza utasítsd.- sziszegte Tori.

-Jól van. mikor és hol?- kérdezett vissza a másik fiú.

-Suli után a tornateremben.- jött a válasz.

-Rendbe.- egyezett bele Kurama majd bement a terembe.

Tori is ment órára. Már nagyon várta a párbajt. Vele ellentétben Kurama nagyon ideges volt emiatt. Egész idő alatt azon gondolkodott milyen lesz majd a párbaj. Emlékezett hogy Arashi milyen furcsán viselkedett mikor korábban beszélt vele. Úgy döntött hogy ha kicsöngetnek kifaggatja a fiút. Végül eljött az óra végét jelző csengő.

-Arashi! Gyere ide!- szólt Kurama barátjának.

-Hm? Mit szeretnél?- érdeklődött Arashi.

-Mond csak…… miért lettél ideges mikor a párbajról kérdeztelek?- kezdte a vörös hajú fiú.

-Miért?- kérdezett vissza a másik.

-Mert….. Tori kihívott.- sóhajtotta Kurama.

-Mi???? ugye nem fogadtad el!!- hüledezett Arashi.

-De.- felelte barátja.

-Shuichi te nem vagy normális!- idegeskedett a barna fiú.

-Miért? Megtudom magam védeni.- jött a válasz.

-Tudsz vívni?- kérdezte Arashi.

-Nem. Miért?- kérdezte Shuichi.

-Akkor neked annyi.- sóhajtott Arashi majd leült.

-Miért? Beszélj világosan.- idegeskedett barátja.

-Mert ilyen párbajt még nem láttál. Nem olyan mint amikor valaki az utcán verekszik. Itt ha hibázol akkor az akár az életedbe is kerülhet. Ez egyáltalán nem gyerek játék. Most azonnal lépj vissza. Aki eddig Torival párbajozott az korházba került. És közülük sokan soha nem párbajoztak.- mondta sejtelmesen Arashi.

-Mi ez a párbaj egyáltalán?- faggatózott tovább Kurama.

Arashi nem válaszolhatott mert a csengő ebben megakadályozta. Kurama az órán egyáltalán nem figyelt. Azon járt az esze amit Arashi mondott. Végül is nem lett baj abból hogy nem figyelt mert tudta az anyagot. Sőt előrébb is volt pár leckével. Meg ez az óra biológia volt. amit meg álmából fölkeltve is tudott. Szinte észre se vette már is kicsöngettek. Úgy döntött hogy a szünetet az udvaron tölti. Nem tudta elterelni a figyelmét. Végül egy ismerős hang zökkentette ki a gondolataiból.

-Te nem vagy normális. Totál idióta vagy.- mondta a női hang.

-Miért?- kérdezett vissza a megszólított.

-Mert kiálltál Tori ellen.- jött a válsz.

-De mi ez a párbaj? Arashi se mond semmit. Válaszokat akarok!- idegeskedett Kurama.

-Annyit elég ha tudsz hogy nagyon veszélyes. Főleg ha Tori az ellenfeled.- mondta a lány.

-Zakuro kérlek legalább te mond meg hogy mi ez a párbaj dolog.- könyörgött a fiú.

-Hé! Zakuro gyere mert elkésünk!- kiáltotta egy lány.

-Ne feledd amit mondtam és ne állj ki Tori ellen.- mondta Zakuro és elment.

Kurama nagyon ideges volt hogy nem tudott meg semmit.