Szerelmes Viadal 

Egy szép nyári napon Yusuke és Kuwabara a parkban sétáltak. Vígan beszélgettek. Hirtelen Kuwabara megtorpant mert észre vett valamit.

-Mi az Kuwabara? Miért álltál meg?- kérdezte Yusuke.

-Oda nézz Urameshi! Ha jól látom Kurama van ott egy nagyon csinos lánnyal. Biztos a barátnője.- mondta Kuwabara és oda mutatott az egyik padra.

-Igazad van. Nagyon csinos az a lány. Kíváncsi vagyok ki lehet az.- mondta Yusuke.

Kurama egy padon ült egy hosszú barna hajú és barna szemű lánnyal. A lány nagyon csinos volt. Egy kék farmer volt rajta és egy rózsaszín tapadós felső. Kurama és a lány éppen beszélgettek. Kuwabara és Yusuke oda mentek hozzájuk.

-Szia Kurama!- köszöntötte barátját Yusuke.

-Csá! Ki ez a szép lány? Csaknem a barátnőd?- kérdezte Kuwabara.

Kurama és a lány nagyon meglepődtek.

-Azt hiszem nekem most mennem kell. Majd találkozunk Shuichi.- mondta a lány.

-Várj ne törődj Kuwabara pofátlanságával.- mondta Kurama.

-Nem miatta mondtam hogy programom van. Szia!- mondta a lány és elment.

-Ja igen. Bocs. Akkor szia.- mondta Kurama.

A lány búcsút intett Kuramának és elment.

-Kösz! Ezt jól megcsináltad!- mordult rá Kurama Kuwabarára.

-Nyugi! Majd randizol máskor. Egyébként ki volt ez a lány?- kérdezte Yusuke.

-A neve Reika Kokubo. Nem a barátnőm csak egy lány.- mondta Kurama.

-Persze. Nem kell tagadnod hogy a csajod.- szemtelenkedett Kuwabara.

-Ne mondok semmit. Úgyis teljesen felesleges. Azt gondoltok amit akartok.- hagyta rájuk Kurama.

Yusuke és Kuwabara elkezdtek vigyorogni. Kurama sóhajtott és elindult a barátaival sétálni. Egésznap csak sétáltak. Kurama sokat gondolt Reikára. Másnap Yusukéék mind elmentek a vidámparkba.

-Kurama miért nem hívtad el a barátnődet?- kérdezte vigyorogva Yusuke.

-Hányszor  mondjam még hogy nem a barátnőm?- kérdezte idegesen Kurama. 

-Nem is tudtam hogy van barátnőd.- mondta Keiko.

-Mert Reika nem a barátnőm. Csak egy sima barát. Yusuke és Kuwabara amint meglátnak egy lánnyal egyből azt hiszik a barátnőm.- felelte Kurama.

Reika többet nem került szóba. Yusukéék nagyon jól érezték magukat. Este Yusuke és barátai bementek egy kávézóba. Kurama legnagyobb örömére Reika is ott volt. Amint meglátta egyből odament hozzá.

-Szia!- köszönt a lánynak Kurama.

-Szia Shuichi! Hát te?- kérdezte mosolyogva Reika.

-Csak a barátaimmal bejöttünk. Te mit csinálsz?- érdeklődött a fiú.

-Semmit csak jöttem egy kicsit.- felelte Reika.

-Nincs kedved odaülni hozzánk?- kérdezte Kurama.

-Oké. Miért is ne.- mondta a lány.

Kurama és Reika leültek Yusukéék asztalához.

-Sziasztok!- köszönt Reika.

-Szia! Én Keiko vagyok.- köszönt Keiko.

-Én Reika Kokubo vagyok.- mondta Reika.

-Én Yusuke vagyok.- mondta Yusuke.

-Én meg a szép és nagy harcos vagyok Kuwabara.- dicsekedett Kuwabara.

A kis társaság rengeteget beszélgetett. Rekikát mindenki megkedvelte. Egészen estig beszélgettek a kávézóban. Sötétedés után indultak el. Kurama nem merte egyedül elengedni Reikát. Ezért hazakísérte. Yusuke és Kuwabara természetesen vihogtak. Kurama és Reika a parkon keresztül mentek. Közben rengeteget beszélgette. Kurama eközben rájött hogy szerelmes Reikába. Végül megérkeztek Reika lakása elé és megálltak az ajtóban.

-Köszi hogy elkísértél. Nagyon jó éreztem magam.- mondta Reika.

-Nincs mit. Örülök hogy elkísérhettelek. Nagyon örülök hogy találkoztunk.- mondta Kurama.

-Én is örülök. De nem zavartam?- kérdezte félénken Reika.

-Nem. Te sose zavarsz.  Örülök hogy velünk tartottál. Kérlek ne haragudj hogy Yusuke és Kuwabara olyan hülyék voltak. Ők mindig ilyenek.- mondta Kurama.

-Semmi baj. Nem jössz be egy kicsit? Persze ha nincs semmi dolgod.- kérdezte Reika.

-Bocsi de most nem jó. Haza kell mennem. Kérdezhetek valamit?- kérdezte Kurama.

-Persze. Mit szeretnél kérdezni?- kérdezte Reika meglepetten.

-Nem tudom hogy mondjam el. Csukd be a szemed.- mondta Kurama.

Reika nagyon meglepődött de úgy tett. Érezte hogy két kéz nehezeik a vállára. Végül azt érezte hogy Kurama lágyan megcsókolja. Reika nem ellenkezett. Miután elmúlt a meglepettsége vissza csókolt. Percekig így álltak. Mikor szétvált az ajkuk egyikük sem szólalt meg. Kicsit kínosnak érezték ezt a hallgatást és a csöndet Kurama törte meg.

-Reika mond lennél a barátnőm?- kérdezte Kurama.

-Igen. Nagyon szeretnék a barátnőd lenni.- mondta mosolyogva Reika.

Kuramának füli ért a szája és örömében felkapta a lányt és párszor megpördült vele. Reikát annyira váratlanul érte ez hogy ijedtében átkarolta a fiú nyakát. Mindketten mosolyogtak. Nagyon boldogok voltak. Mikor Kurama letette Reikát újra megcsókolta. Lassan Kuramának mennie kellett. Miután Reika bement a lakásába vacsorázott és lefeküdt aludni. Boldogan aludt el akárcsak Kurama. Ettől a naptól fogva Kurama és Reika minden napot együtt töltöttek. Egy nap azonban Kuramának el kellett mennie mert Yusukééket újra meghívták a Sötét Harcművészetek Viadalára. Kurama annyit mondott Reikának hogy el kell mennie de azt nem mondta meg hogy hova kell mennie. Reika szomorú volt hogy Kurama elmegy és nem tudni mikor jön vissza. Egy este Reika, Shizuru és Keiko együtt beszélgettek. Keiko kiszedte Botanból hogy hol vannak a fiúk. Keiko nagyon mérges lett Yusukéra mert nem mondta el ezt neki. Reika semmit sem értett. Nem tudta hogy az a Kurama. Botan elvitte a lányokat a Sötét szigetre. A lányok a stadionban elfoglalták a helyüket. Az Urameshi csapat küzdött meg a Sötét harcosok csapatával. Reikának leesett az álla mikor meglátta Shuichit és Yusukééket a küzdőtér felé menet. Nem akarta elhinni amit lát. Nagyon megijedt mikor Kurama harcolt.

-Keiko Shuichit miért hívták Kuramának?- kérdezte Reika.

-Ezt inkább tőle kérdezd. Az a legjobb ha tőle tudod meg az igazságot.- mondta Keiko.

-Milyen igazságról beszélsz?- kérdezte Reika értetlenül.

-Lányok! Figyeljetek. Ezt majd késöbb megbeszélitek.- mondta Shizuru.

-Oké.- mondták egyszerre.

Reika nagyon féltette Shuichit. Reika leginkább azon lepődött meg mikor látta hogy Shuichi mire képes. Nem hitt a szemének. Azt hitte ez egy álom. Végük rá kellett jönnie hogy ez a valóság. Mikor vége lett a küzdelemnek Reika amilyen gyorsan csak tudott visszament a szállodába. Ebben a lelki állapotban nem tudott volna beszélni Kuramával. Teljesen össze volt zavarodva. Semmit sem értett. Bement a szobájába és gondolkodott. Próbálta megérteni ezt de nem tudta.

-Miért nem mondta el? Pedig megígérte hogy mindent elmond de akkor ezt miért nem? Nem értem ezt az egészet. Azt sem tudom milyen ez a viadal.- gondolta Reika az ágyán ülve. Valaki kopogott.

-Nyitva.- mondta a lány.

Keiko lépett be az ajtón. Oda ment Reikához és leült mellé.

-Mi a baj? Szomorúnak tűnsz.- mondta Keiko.

-Csak azt nem értem Hogy miért nem mondta el. Miért kell itt lennie? Shuichi nem ilyen mint amilyen most volt.- mondta Reika.

-Reika ezt inkább tőle kérdezed meg. Nektek kell ezt megbeszélni. Csak annyit mondok hogy azért kell itt harcolnia mert ha nem harcol akkor meghal. Csak akkor maradhat életben ha győz a harcban. Ne ess kétségbe. Tudja milyen ez a harc. Mert nem először van itt.- mondta Keiko.

-Mi!!!!! Ez nem lehet igaz. Hogy hogy nem először van itt?- kérdezte ijedtem Reika.

-Ezt nem kellett volna mondanom. Az az igazság hogy másodszor van itt. De többet nem mondhatok. Menj és beszélj vele. Tisztáznotok kell ezt.- mondta Keiko.

-Nem. Most látni sem akarom. Most nem tudnék beszélni vele. Csak itt akarok maradni. Nagyon rosszul esik hogy így átvágott. Azt mondta nekem hogy iskolai kirándulásra megy ami több napos.- mondta Reika.

-Ez nem volt szép de így megkímélt a sok aggódástól. Tudod Yusuke miatt sokat aggódtam mikor először itt volt. Na jó én megyek. Te nem jössz?- kérdezte Keiko.

-Nem most egyedül akarok lenni. Ne haragudj.- mondta Reika.

-Nem baj. Ne aggódj. Kuramáért igazán nem kell aggódni.- bíztatta barátnőjét Keiko.

-Nem baj. Szia.- köszönt Reika.

-Szia.- felelte Keiko.

Keiko kiment és magára hagyta Reikát. Mikor Reika megunta a gondolkodás lefeküdt aludni. Reikát másnap a lányok ébresztették hogy megnézzék a következő harcot. Reika csak azért ment hogy lássa Shuichit. A harcok nagyon  izgalmasak voltak. Nagy küzdelem árán Yusuke és csapata megnyerte a küzdelmet. Reika nagyon féltette szerelmét. Mikor a lányok elindultak a szálloda felé Reika csöndben volt és mosolygott. Nagyon tetszett neki hogy Shuichi milyen komoly és elszánt. Még soha nem látta őt ilyennek. Kicsit megnyugodott mert már értette hogy Keiko miért mondta neki hogy nem kell félteni Shuichit. Valamiért örült hogy Shuichit ilyennek látta. Meglepte hogy Shuichi ilyen is tud lenni. Mikor beértek a szobájukba az beszélték meg hogy mikor szóljanak a fiúknak hogy ők is itt vannak. Abban egyeztek meg hogy a következő harc után szólnak. Reika részben örült hogy végre beszélhet kedvesével de részben nem. Ha találkozik Shuichivel megbeszélik ezt a viadal dolgot. Gondolta hogy veszekedés lesz belőle. De bármennyire fáj ezt rendezni kell. Ezek után megingott a bizalma a fiúban. A nap további része nyugodtan telt. Reika nem tudta mit mondjon Shuichinek. Nem akart szakítani vele de már nem tudja mikor mond neki igazat ezek után.

-Nem akarom elhagyni de ezek után mennyire bízhatok benne? Nehezen hiszem el hogy így becsapott. Azt hittem legalább ennyire bízik bennem hogy elmondja hova megy. Ha azt mondja hogy valami viadalra megy akkor nem hazudik annyira. Ezek után mit csináljak? Nem akarom hogy még egyszer ezt tegye velem.-  gondolta Reika miközben egy könnycseppet törölt le az arcáról. Ezekkel a gondolatokkal aludt el. Reggel a barátnői ébresztették fel. Nagyon fáradt volt mert alig aludt a gondolatok miatt. Miközben mentek a stadion felé Reika beszélt Keikóval de Keiko most is csak azt mondta neki hogy ebben ő nem tud segíteni mert ezt nekik kell elintézni. A mai küzdelmek is izgalmasak voltak. Kurama harcolt éppen egy nagyon ronda és erős szörnnyel. Kurama a földre került de nem bírt felállni. Koto kezdett számolni. Az szörny nem várta meg amíg Kuramát kiszámolják mert megakarta ölni. A szörny felemelte a kardját hogy végezzen ellenfelével. Kurama nem tudott semmit csinálni mint kivárni hogy a szörny lesújtson rá. Reika ezt nem bírta nézni. Felállt a helyéről.

-Shuichi!!!!!!!!!- kiáltott amilyen hangosan csak tudott Reika.

Kurama mintha meghallotta kedvese hangját a lelátóra nézett és utána gyorsan talpra ugrott elkerülve ezzel a végzetes csapást. Elővette a rózsaostort és feldarabolta az ellenfelet.

-Mintha Reika hangját hallottam volna. Nem hiszem. Ő nem lehet itt. Lehet hogy azért hittem hogy őt hallom mert nagyon hiányzik.- gondolta magában Kurama miközben lement a küzdő térről.

-Kurama az hittem meghalsz.- mondta Yusuke.

-Majdnem. Azt hittem Reika hangját hallom. De ő otthon van. Nem lehet itt. Biztos képzelődtem.- mondta Kurama.

Reika megkönnyebbült mikor látta hogy Kurama jól van. Miután Yusukéék megnyerték a harcot elindultak a szállodába. Miközben mentek a stadion egyik folyosóján legnagyobb meglepetésükre a lányokat látták meg. Kuramát leginkább az lepte meg hogy Reika is ott volt. Mindenre számított csak arra nem hogy Reika is itt lesz. A meglepettségtől nem tudott megszólalni.

-Shuichi van pár dolog amit megkell beszélnünk.- monda Reika és elindult. Kurama követte a lányt. Reika és Kurama kimentek a tengerpartra. Reika megállt és a fiú szemébe nézett.

-Tartozol némi magyarázattal. Miért nem mondta el hogy viadalra mész? Miért hazudtad hogy osztálykirándulásra mész? Miért hazudtál? Ennyire nem bízol bennem? Nagyot csalódtam benned. Miért hívnak téged Kuramának?- kérdezte Reika kissé ingerültem.

-Nem tudom miért mondtam neked a kirándulást. Sajnálom. Kérlek bocsáss meg nekem. Azért nem mondtam el hogy hova megyek mert nem hitted volna el és nem akartam hogy aggódj miattam. Azért hívnak így mert ez az igazi nevem mert régen egy démon voltam és miután megsérültem Shuichi testében születtem újjá. Ezt azért nem mondtam el mert így lehet hogy bajba sodortalak volna. A sok aggódástól akartalak megkímélni.- mondta Kurama.

-Értem. Emlékszel azt mondtuk hogy mindent elmondunk egymásnak. Akkor is el kellett volna mondanod. Mégis meddig akartad titkolni? Előbb utóbb kiderült volna. Arra nem gondoltál hogy esetleg megértettem volna ezt a viadalt? Ha akkor elmondod akkor nem esett volna ilyen rosszul. Mert nagyon rosszul esett hogy ezt tetted velem- mondta Reika a könnyeivel küszködve.

- Tudom ez nagyon nem volt szép tőlem. De nem mondhattam el. Ha tehettem volna elmondta volna.  Kérlek bocsáss meg nekem. Ígérem többet nem teszek ilyet.- mondta Kurama és megölelte a lányt. Reika eltolta magától a fiút. Már a könnyei szabadon folytak végig az arcán.

-Van még valami amit nem mondtál el? Mi az amiről nem tudok?- kérdezte csendesen a lány.

-Nincs semmi. Kérlek bocsáss meg nekem. Nem akarlak elveszíteni. Nagyon szeretlek.- mondta Kurama őszinte aggodalommal a hangjában mert nem tudta volna elviselni ha lány elhagyja.

-Sajnálom de már nem tudom mennyre tudnék megbízni benned. Ne tudom mikor kell majd megint elmenned egy ilyen viadalra és nem akarom mindig betegre aggódni magam miattad.- mondta Reika és sírva elment. Kurama csak állt egy helyben. Nem akarta elhinni azt amit hall. Egy könnycsepp folyt végig az arcán. Mikor kezdett sötétedni Kurama akkor indult vissza a szállodába. Még most is visszhangoznak a fülében Reika szavai.

-Ez nem lehet igaz. A saját hülyeségem miatt elvesztettem azt a lányt akit a világon mindennél jobban szeretek. Nem akartam hogy így legyen. Mindent megadnék azért hogy Reika újra velem legyen. Valahogy jóvá kell tennem.- gondolta magában Kurama.

Amíg ezen gondolkodott vissza ért a szállodába. Nem akart senkivel beszélni ezért egyből bement a szobájába és lefeküdt aludni. Mivel másnap nem volt harc ezért volt ideje azon gondolkodni hogy hogyan tegye jóvá hogy becsapta a szerelmét. Nem jutott eszébe semmi. Ezért inkább segítséget kér valakitől aki nagyon jóban van Reikával. Ez a személy Keiko volt.

Kurama a nappaliban találta meg Keikot.

-Szia Keiko. Mond beszélhetnék veled?- kérdezte Kurama.

-Persze. Miről lenne szó?- kérdezte Keiko.

-Arról lenne szó hogy attól félek hogy Reika nem fog megbocsátani. Nem akarom elveszíteni őt. Kérlek segíts hogy kibékítsem. Szerinted mit csináljak, hogy megbocsátson?- kérdezte Kurama.

-Nem tudom. Szerintem mond meg neki hogy mennyire sajnálod. Lepd meg valamivel amit szeret. Adj neki rózsát tudod hogy szereti. Vagy nem tudom. Gondolkodj! Ha tényleg szereted akkor nem adod fel és eléred hogy megbcsátson neked. Ne haragudj most mennem kell. Szia!- mondta Keiko és elment.

Kurama elgondolkodott azokon amit hallott. Tudta hogy Reika nagyon szereti a vörös rózsát. Eszébe jutott egy nagyszerű ötlet. Megtudta hogy melyik Reika szobája. Kurama szinte egésznap a szobában volt. Nagy meglepetést szánt a lánynak. Este mikor mindenik a szobájába ment aludni Reika belépett a szobájába. Nem hitt annak ami a szeme elé tárul. Szobában mindent rózsa szirmok borítottak. Az ágyon, a szőnyegen, az ablak párkányon virág szirmok voltak. Vázákban rózsa volt. Reika eltátotta a száját.

-Ez meg mi?- csak ennyit tudott kinyögni mikor valamennyire magához tért.

-Reméltem hogy tetszeni fog. Tudom hogy mennyire szereted a vörös rózsát. Szeretném hogy ha megbocsátanál. Csak azt tudom mondani hogy mindennél jobban szeretlek. Kérlek bocsáss meg nekem. Nem akarlak elveszíteni.- mondta csöndesen Kurama.

-Köszönöm. Megbocsátok. Csak az első nap voltam rád mérges. Tegnap csak azért voltam olyan undok vele de nagyon féltettelek. Én kérek bocsánatot.- mondta Reika.

Kurama nem mondott semmit csak megcsókolta a lányt. Lefeküdtek az ágyra. Kurama óvatosan levette a lányról a felsőjét. Reika is levette Kuramáról a pólót. Hamarosan már nem volt rajtuk semmi. Egész este együtt voltak. Csak hajnalban aludtak el. Mindketten boldogan aludtak. Kurama egyáltalán nem aludt. Mosolyogva tartotta karjai közt szerelmét. Reika kinyitotta a szemét és rámosolygott Kuramára.

-Miért nem alszol? Hisz ma harcolni fogtok.- mondta csendesen a lány.

-Nem baj. Nem félek az ellenféltől. Nem veszíthetek amíg te ott szurkolsz nekem valahol a lelátón.- mondta Kurama.

Erre Reika elmosolyodott és megcsókolta kedvesét. Kurama nem szívesen ment át a saját szobájába. Csak pár órát tudtak aludni. Kissé fáradtak voltak mindketten de ez nem volt baj. Miközben mentek a stadion felé a lányoknak feltűnt hogy Reika feltűnően boldog. Odamentek Reikához hogy kifaggassák.

-Na mesélj! Mond meg hogy miért vagy ilyen boldog!- mondta Keiko.

-Igen. Mi történt hogy ilyen jó a kedved?- kérdezte Shizuru.

-Semmi bajom sincs. Talán szomorúnak kéne lennem?- kérdezte Reika.

-Nem. De eddig nagyon morcos voltál.- mondta Keiko.

-Na jó elmondom. Kibékültem Kuramával és ….- mondta Reika.

-És?- kérdezte Keiko.

Reika nem válaszol csak elmosolyodott. Shizuru jött rá a mondat folytatására.

-Te és Kurama…- nyögte ki Shizuru.

-Mi? Nem értek semmit sem.- értetlenkedett Keiko.

-Csak az van hogy a mi kis Reikánk már nő.- mondta Shizuru mosolyogva.

Keiko csak most értette meg hogy miről beszélnek. Szerencsére a fiúk nem hallották miről beszélnek. A lányok még sokat pletykálkodtak. A beszélgetésüket Kurama zavarta meg.

-Zavarhatok?- kérdezte Kurama.

-Akkor mi megyünk. Gyere Keiko menjünk.- mondta Shizuru.

-Oké.- felelte Keiko.

A lányok előre mentek a fiúkhoz beszélgetni.

-Mit szeretnél?- kérdezte Reika.

-Rajtad kívül semmit.- mondta Kurama és megcsókolta szerelmét.

-Komolyan.- mosolygott Reika.

-Csak féltelek.- mondta Kurama aggodalommal a hangjában.

-Miért? Megnyeritek a viadalt. Nagyon jók vagytok.- bíztatta a fiút Reika.

-Nem erről van szó. Mikor legutóbb itt voltunk akkor csak a harcban a fél stadiont leromboltuk. a stadion tele volt és a viadal végére százan se maradtak életben. A döntőhöz képest az eddigi harcok csak gyerekes civakodásnak fognak tűnni. Nagyon féltelek. Nem akarom hogy bajod essen. Itt komoly veszélybe kerülnek a nézők.- mondta Kurama baljósan.

-Nem kell féltened. Vigyázni fogok magamra és a többiekre is. Tudom hogy veszélyes de nem félek mert te megvédesz. Ha más nincs kimegyünk a stadionból és a kinti kivetítőn nézzük a harcot. Te csak arra koncentrálj hogy legyőzd az ellenfelet. Ajánlom hogy nem veszíts mert akkor én öllek meg.- mondta Reika.

-Jaj nagyon félek!- mondta mosolyogva Kurama.

-Helyes. De nagyon vigyázz magadra. Nagyon nehéz volt nézni ahogy ott lent harcolsz. Nem tudom elképzelni hogy milyen lesz most nézni titeket mert azt mondtad hogy sokkal nehezebb lesz a döntő. Nagyon félek. Téged féltelek.- mondta Reika és megölelte Kuramát.

-Ne aggódj. Tudok magamra vigyázni. Csak az a baj hogy ha Hiei nagyon bepöccen akkor előhívja a Fekete Sárkányt. Ezzel a legutóbb a fél stadiont lerombolta. Remélem ez most nem következik be.- mondta Kurama.

-Ne félj. A lányokkal biztos elfutunk ha veszélyesre fordul a helyzet. Ismered a mondást: Szégyen a futás de hasznos.- mosolygott Reika.

-Igaz.- helyeselt Kurama.

-Csak a harcra koncentrálj. Ez most a legfontosabb.- mondta Reika.

Egészen addig beszélgettek amíg oda nem értek. A fiúk mentek a küzdőtér felé a lányok meg a nézőtérre. Miután elfoglalták a helyüket kezdődött a harc. Mindenki nagyin izgatott volt. igaz a harc még el sem kezdődött a lányok már most nagyon aggódtak a fiúk miatt. Mielőtt kezdődött volna a harc Reika felállt.

-Hová mész?- kérdezte Keiko.

-ki kell mennem.- mondta Reika.

-Jó de nagyon siess vissza. Kurama kinyír hogy ha valami bajod esik. Veled menjek?- kérdezte Shizuru.

-Nem kell kösz. Sietek vissza. Mindenképpen látni akarom ahogy Kurama elintézi az ellenfelét. Azt pontosan nem tudom mekkora ereje van de biztos nem köszöni meg az ellenfél amit kap tőle.- mondta Reika és elment. Amilyen gyorsan csak tudott keresett egy mosdót. Eközben a fiúk várták az ellenfél csapatát. Kurama felnézett a lelátóra ahol Reika ül ( Reika elmondta Kuramának hogy hol ül ). Kurama elmosolyodott. Aztán újra komoly arccal az ellenfélre nézett. A harc elkezdődött. Sajnos Reika nem látta az első harcot mert sokáig tartott amíg talált egy mosdót. Mire Reika visszaért már a harmadik harc ment. Most Kurama harcolt egy nagyon ronda ellenféllel. Reika gyorsan odament a lányokhoz és velük együtt szurkolt. Kurama nagyon ügyesen támadott és védekezett. Az ellenfél nagy energia gömböket tudott létrehozni a kezében. Ezek a gömbök ha hozzáérnek valamihez akkor nagyot robban. Kurama tudta hogy nagyon kell vigyáznia de közben arra is nagyon figyelt arra hogy ne a lányok felé repüljön egy energiagömb. Kurama egyszer nem figyelt eléggé és egy gömb eltalálta. Nagy nehezen  felállt. A sebéből patakként folyt a vér. A súlyos sérülés ellenére tovább harcolt mert nem akart csalódást okozni Reikának. Tudta ha most veszít akkor meghal. Reika olyan hangosan kiabált ahogy a torkán kifért. Nagyon aggódott Kuramáért. A harc kezdett nagyon eldurvulni. Ezt a harcot a stadion is kezdte nagyon megsínyleni. Kurama és ellenfele a fél stadiont lerombolták. Kurama már a sok ugrálás után azt se tudta hogy hol áll a feje. Egy energiagömb repült felé és ő félre ugrott. Látta hogy hova repül a gömb és ekkor jött rá hogy hol fog becsapódni. Jól sejtette. A gömb pont oda repült ahol a lányok ültek. Kurama nagyon megijedt.

-Reika!!!!! Ne!!!!!!!!!!!- ordította Kurama.

-Mi az? Csaknem ott ült a kis barátnőd?- kérdezte gúnyosan az ellenfél.

Kurama nem mondott semmit csak morgott és támadott. Ekkor eszébe jutott amit még Reika mondott hogy ha veszélybe kerülnek akkor elfutnak. Ez a gondolat kissé megnyugtatta de még így is nagyon aggódott. A harcot hamar befejezte és a szörnyet megölte. Gyorsan lement a küzdőtérről és odanézett ahol a lányok ülnek. Nem látott semmit a romoktól. Csak remélhette hogy a lányok valahogy megúszták. Mindenki aggódott a lányokért. Legszívesebben odamentek volna de nem lehetett. A harcok gyorsan befejeződtek. Yusukéék nyerték meg ismét a viadalt. Yusukéék nem foglalkoztak a bemondóval. Amint vége lett a harcnak gyorsan odamentek ahol a lányok ültek. Ott csak romokat találtak. Yusukéék már a legrosszabbra kezdtek gondolni de ekkor ismerős hang ütötte meg a fülüket.

-Hahó! Itt vagyunk!- kiáltott Keiko.

A fiúk odafordultak és legnagyobb meglepetésükre ott álltak a lányok épségben. A fiúk odafutottak a lányokhoz és megölelték őket. Még Hiei is elmosolyodott. Így együtt elindultak a szállodába. Út közben sokat beszélgettek.

-Hogy menekültetek meg?- kérdezte Kurama.

-Mire gondolsz?- kérdezte Reika.

-Arra mikor a gömb eltalálta a nézőteret pont ott ahol ültetek.- mondta Kurama.

-Ja! Mielőtt célba talált volna a gömb láttuk hogy felénk jön és egyszerűen elfutottunk.- mesélte Reika.

A szállodában a lányok ellátták a fiúk sebeit és utána összepakoltak mert csak pár órájuk volt a hajó indulásáig. Pakolás után mindenki elfoglalta magát. Reika és Kurama sétáltak az erdőben és beszélgettek. Yusuke és Keiko a szobában beszélgettek. Kuwabara udvarolgatott Yukinának nem sok sikerrel. Mikor eljött az idő felszálltak a hajóra és hazamentek. Az út nyugodt volt. a párok együtt voltak és csak a másikkal foglalkoztak. Reika és Kurama a hajó elejéén voltak és nézték  a tengert. Arról beszéltek hogy mi lesz ha haza érnek. Hogy mi lesz a kapcsolatukkal. Kurama megígérte Reikának hogy ezentúl mindent elmond neki. Reika ennek nagyon örült. Örült hogy vége ennek a szörnyű viadalnak. Remélte hogy ezt nem kell még egyszer átélnie. Mikor hazaértek mindenki boldogan élte életét. Reika és Kurama között nem voltak többé titkok. Igaz ez néha veszélyekkel is járt de megoldották. Reika sokat aggódott Kuramáért mikor küldetésen volt de tudta hogy Kurama visszajön hozzá. Boldogan éltek egymással.

THE END