Kárhozott szerelem

Este van. Telihold. Nagy vihar van. A várost egy  fekete bőrruhába  öltözött lány járja. Nem érdekli hogy mekkora vihar van. Fekete vállig érő haja ázottan simul a nyakára. Gyönyörű kék szemében elszántság tükröződik. A ruhája teljesen átázott, de ez nem érdekli. A lány nem ok nélkül járja az utcát ilyen ítélet időben. Számára ez az este is ugyanolyan mint a többi. Tudja hogy ma itt vér fog folyni. Magabiztosan megy a kikötőbe. Odaér egy raktárhoz. Vesz egy nagy levegőt. ’’Itt vagyok. Akkor kezdődjön a tánc!”- mondja magában. Két fegyvert vesz elő. Kibiztosítja őket és bemegy. Az ott lévők ijedten néznek oda.

-Fényben járó!- kiáltják egyszerre.

Az ott lévők egyszerre támadnak rá a lányra. De ő sem habozik. Elszabadul a pokol. Golyók röpködnek. A lány nagyon jól céloz és lő. Hamar megöli az ott lévőket. Utána mint aki jó végezte dolgát elmegy. A raktárban csak hamu maradt a harc után. ’’ Ugyanaz mint mindig. Kezd elegem lenni ebből az örökös macska-egér játékból. De mit tehetnék ez az életem. Hogy vadásszak a vámpírokra. „-gondolta miközben hazafelé ment. Otthon fáradtan feküdt le aludni, hogy legalább pár órát tudjon aludni amíg fel nem kel a nap.

Másnap reggel Yusuke és Kuwabara a suliba nemet összefutott Botannal.

-Sziasztok!- köszöntötte őket Botan

-Szia Botan! Mi járatban? Csak azt ne mond hogy megint meló van mert fáradt vagyok!- mondta Yusuke ásítva.

- Csak nem az és Yukinám üzent valamit?- kérdezte Kuwabara.

-Nem. Koenma azt üzeni hogy menjetek el hozzá. Ennyit mondott.- mondta Botan.

-Oké. De Kuramának nem kéne szólni? – kérdezte Yusuke.

-Szerintem nem. Mert olyan stréber hogy most is a tankönyveit bújja.- szemtelenkedett Kuwabara.

-Tévedsz! Kurama már ott van Koenmánál.- felelte a lány.

Ezzel elindultak Koenma irodájába.

Mikor odaértek Koenma és Kurama fogadta őket.

-Csakhogy ideértetek! Nagyon fontos ügyről kell veletek beszélnem veletek.- mondata Koenma izgatottan.

 -Miről van szó? Egy új küldetés? - kérdezte Yusuke.

-Igen. De ez most más lesz mint az eddigiek voltak.- mondta Koenma vészjóslóan.

-Miért? Mi történt? Miért lesz ez most más? – kérdezte Kurama nyugodtan.

-Az történt hogy kaptam egy levelet miszerint ha nem nyitok egy átjárót az Alvilágba akkor az egész várost elpusztítják a ….- itt elhallgat.

-Kik pusztítják el a várost?- kérdi idegesen Yusuke.

Koenma kis habozás után nagy nehezen folytatja.

-… a vámpírok.- mondja halkan Koenma.

- Ugyan már vámpírok nem léteznek csak a filmekben.- mondja Kuwabara

-Sajnos nem. A démonokról is azt hiszik hogy csak a  filmekben léteznek pedig valóban léteznek.- feleli szomorúan Koenma.

-Na jó! Arról egy szó sem volt hogy majd vámpírokkal kell majd harcolnom. Mégis hogy képzelted ezt?- kérdi Yusuke ingerülten.

-Nem tudom. De adok mellétek egy segítő társat aki járatos a vámpír vadászat terén.- mondja Koenma. Ekkor belép az irodába az a lány akivel kezdődött a történet. Most is a

bőrruhájában van ( nagyon jól áll neki ). A fiúknak elkerekedik a szeme mikor meglátják a szép lányt. Hosszú földig érő fekete kabátja alól kilátszik a kardja. Elmegy a fiúk előtt de nem vesz róluk tudomást. Megáll Kurama mellett és Koenmára néz.

-Miért ívtál?- kérdezi nyugodtan. Kuwabara nem tud ellenállni és odamegy hozzá ezzel kissé félre lökve Kuramát. Kuwabara megfogta a lány kezét.

-Szia szépségem! Hogy hívnak? Mi a telefon számod? Merre laksz? Ha akarod megvédelek. Biztos hallottál már rólam. Én vagyok a híres Kazuma Kuwabara a nagy harcos.- mutatkozik be Kuwabara.

-A nevem Kaoru. Soha nem hallottam rólad és engedd el a kezem vagy eltöröm a karod.- mondta Kaoru hűvösen.

A hangjában érezhető volt hogy nem viccel. Kuwabara elengedte a lány kezét. Kaoru Koenma felé fordul.

- Azért hívattalak mert szeretném ha segítenél nekik hogy megvédjék a várost. A segítséged nélkül biztos hogy a vámpírok elpusztítják a világot. Te ismered őket, tudod milyenek. Kérlek segíts!- könyörög Koenma.

-Ácsi! Csak nem azt akarod mondani hogy ez a csaj tud majd nekünk segíteni! Semmi szellemi ereje.- reklamál Yusuke.

-Lehet hogy nincs szellemi erőm de nincs is rá szükségem. Amúgy egy magadfajta kölyök azt sem tudja hogy mi a vámpírok gyengéje.- feleli nyugodtan Kaoru.

- Könnyű. Karó, kereszt, szentelt víz, ezüst, napfény és a fokhagyma.- sorolta Yusuke.

- Tévedsz! Ezek csak mesék. De felőlem ezekkel próbálkozhatsz. Csak 3 gyengéjük van. Az ezüst, a fokhagyma és a napfény. Ezek szerint mégis kell a segítségem ha nem akartok hamar meghalni.- mondja Kaoru.

Végül Yusuke bele egyezett  hogy Kaoru segítsen nekik. Mivel a lány messze lakik tőlük ezért megbeszélték hogy amíg véget nem ér ez az egész addig Kuramánál fog lakni. Kaorunak ez nem nagyon tetszett. De azért egy kicsit talán örült ennek mert kicsit megtetszett neki Kurama. Kuramának nagyon tetszett az ötlet mert neki is tetszett a lány ( nagy is tetszett neki ). Mikor bementek a lakásba ( Kurama egyedül lakik ) Kaoru egy kicsit késöbb megy be mert eltart egy darabig amíg leveszi a bakancsát. A kabátját felakasztotta. A kardját nekitámasztja a falnak.

-Néz körül nyugodtan. Addig főzök valamit vacsorára.- mondta barátságosan Kurama.

.Oké. Szép lakás.- mondta a lány. Ekkor észre vesz egy fényképet. A kezébe veszi és megnézi. A képen Kurama van az édesanyjával. Mindketten nagyon boldogok. Kaorunak eszébe jut a saját édesanyja. ’’ Milyen boldogok. Szerencsés fiú.” Gondolta magában. Elszomorodik. A képet visszateszi a helyére és  körülnéz. Mikor mindent megnézett finom illatok csapták meg az orrát. Kiment a konyhába. Látja hogy Kurama valamit főz.

-Mindjárt kész. Addig moss kezet és ülj le az asztalhoz.- mondja Kurama de hátra se nézett. Kaoru bólint. Kézmosás után Leül és némán vár.

-Segítsek?- kérdezi udvariasan

-Nem kell köszönöm.- feleli a fiú.

Nem sokkal késöbb Kurama is leül. Elkezdenek enni. A lánynak nagyon ízlik a vacsora.

-Nagyon finom.- mondja miután lenyelte a falatot.

-Köszönöm. Reméltem hogy ízleni fog.- mondja Kurama.

Vacsora után Kurama elmosogat és kerít valami olyan ruhát a lánynak ami kényelmesebb mint ez a testre simulós fekete bőr ruha. Talált egy nadrágot és egy pólót. Kaoru örül hogy kap valami kényelmesebbet. A bőr ruha is kényelmes de nem annyira hogy aludjon benne.

-Zuhanyozhatok?- kérdi Kaoru.

-Persze! Balra a második ajtó az. Várj egy kicsit, hozok neked egy törülközőt.- mondta Kurama. Kicsivel késöbb vissza jött egy törülközővel a kezében. Odaadta a lánynak. Kaoru mosolyogva megköszöni és megy zuhanyozni. Közben megkapta a nadrágot és a pólót amiben itthon lehet. Amíg a lány zuhanyzik Kurama a  TV-t nézi és közben a zuhanyzó szépségre gondol. ’’ Istenem milyen szép ez a lány. Azt hiszem szerelmes lettem belé. Kíváncsi lennék hogy most miért ilyen barátságos pedig mikor Kuwabara beszélt vele teljesen máshogy beszélt. „Gondolataiból az zökkentette ki hogy meglátott a TV-ben valami érdekeset. Egy orvossal beszélt a riporter és az orvos egy szokatlan halálesetről beszélt. Azt mondta az orvos hogy egy nő meghalt de nem tudják az okát. Azt hiszik hogy valami állat haraphatta meg a nőt, de nem tudni milyen állat lehetett.

Kaoru leül Kurama mellé a kanapéra és ő is nézi a riportot.

-Nem állat volt.- jelenti ki Kaoru.

-Miért? Te tudod mi történt azzal a nővel?- kérdezte Kurama.

-Igen. Tudom. Egy vámpír megharapta a nyakát. Akit megharapnak az vagy meghal vagy átváltoztatják hogy vámpír legyen.- mondja Kaoru.

-Honnan tudod?- kérdezi Kurama.

-Onnan hogy már évek óta vadászok rájuk. Sok ilyet láttam már. Ismerem őket. Higgy nekem hogy az áldozataikat általában megölik. Csak akkor teszik vámpírra ha az azt akarja és hasznos a vámpírok számára.

-Értem.- feleli Kurama

Még egy kicsit nézték a TV-t utána mentek aludni. Kaoru Kurama szobájában alszik Kurama meg a kanapén. Másnap Kaoru kicsit későn kel. Reggeli után elmentek a parkba ahol találkoztak Yusukéékel. Kaoru a bőr ruhájában volt. Yusuke nagy nehezen rávette Hieit hogy jöjjön. Hieinek is elkerekedett a szeme mikor meglátta Kaorut. Mindent megbeszéltek. Kaoru mindent elmondott nekik a vámpírokról. Ezek után Yusuke nem látta olyan könnyűnek ezt a feladatot. Még Hiei is beismerte hogy ez nehéz lesz.

-Hogy fogjuk megtalálni őket? Ez a város meg hatalmas és azok a várszívók úgy néznek ki mint az emberek. Ez képtelenség!!- nyafog Kuwabara és Yusuke.

-Kivételesen egyetértek velük. Ez reménytelen. – mondja Hiei.

-Nem olyan nehéz mint amilyennek látszik. Csak tudni kell hogy hol kell őket keresni. Ne feledjétek hogy évek óta harcolok velük.- mondja Kaoru.

-Mégis hányat öltél meg közülük?- kérdezte Kurama.

-Eddig 1182-t. –feleli a lány.

Mindenki eltátja a szájét.

-Hogy ölhettél meg annyit?- kérdi Kuwabara.

-Egyszerű. Évente pár százat ölök meg de ez egy örökös macskaegér játék. Az a baj hogy rengetegen vannak és szinte övék a város.- mondja Kaoru.

-Hogy lehet az övék mikor még van időnk?- kérdezi ijedten Yusuke.

-Úgy hogy mindenhol ott vannak. Mint tudod olyan a külsejük mint az emberé. Övék a rendőrség, néhány kórház, a vérbankok szinte minden.- világosítja fel társait Kaoru.

Végül elindulnak hogy megkeressék a vámpírokat. Kaoru sok információt szerez. Kuwabara sokat nyafog hogy fáradt, éhes stb. Végül az éjszakát egy raktárban töltik. Az este csöndes sehol senki. Mindenki nyugodtan alszik csak Kaoru nem. Ő nem álmos. Kicsit arrébb megy. Sétál egy kicsit és gondolkodik. Kurama felriad ijedten néz körbe. Kaoru nincs sehol. Elkezdi keresni a sötétben. Mikor meglátja odamegy hozzá.

-Nem kéne aludnod?- kérdi a lány.

-Csak rosszat álmodtam és kicsit sétálok. De te miért nem alszol? Holnap nehéz napunk lesz.- mondja Kurama

-Tudom. Én kibírom alvás nélkül.- mondja a lány.

-Kérdezhetek valamit?- kérdezi Kurama.

-Igen.- feleli a lány.

-Miért vadászol a vámpírokra? Mi az oka annak hogy így gyűlölöd őket?- kíváncsiskodik Kurama.

-Tudod ezt még soha senkinek sem mondtam el. De neked elmondom. Régen mikor még meg se születtem anyámat megharapta egy vámpír. Ez a születésem napján volt. Az orvosok engem meg tudtak menteni de anyám meghalt. Egy vámpírvadász vett végül magához és neki köszönhetem hogy itt vagyok. De sajnos amikor 10 éves voltam megölték őt. Azóta egyedül vagyok. Megtanultam hogy ne bízzak senkiben és hogy az érzéseimet leplezzem. Ezért vagyok ilyen. És ahogy elnézem nem igazán kedveltek engem. De nem baj. Ha ennek vége úgyis elmegyek és többé nem találkozunk. Megszoktam hogy egyedül vagyok. Tudod amikor harcolok utána elgondolkodom hogy mi lesz velem ha egyszer meghalok.- mondja Kaoru.

-Mi lenne? Biztos valami jó helyre kerülsz ahogy azt megérdemled. Ezen ne aggódj.- feleli Kurama.

-Ne aggódja? Könnyű azt mondani. Tudod a vámpírok azért élnek mert mások vérét szívják és halhatatlanok. Akár évszázadokig is élnek. Ezalatt az idő alatt számtalan embert megölnek. És csak azért félek a haláltól mert gondolom rájöttél hogy én is vámpír vagyok. És ezért egyben kárhozott is. Ha meghalok a pokolba kerülök. Oda ahol az ott lévő vámpírok felét küldtem.

-Ne mondj ilyeneket. Koenma biztos nem hagyná hogy pokolra kerülj.- mondta Kurama- És én sem hagynám.- tette hozzá halkan.

-Mi? Miért nem hagynád?- kérdően néz a mellette álló fiúra.

-Hát nem tudod?- kérdi a fiú.

-Nem.- mondja értetlenül Kaoru.

-Azért mert szeretlek. Szeretlek amióta meg láttalak. Még soha senki iránt nem éreztem ezt.  Nagyon szeretlek.- mondja Kurama. Közben egyre közelebb hajol a lányhoz. Végül ajkuk egy forró csókban ér össze. Szorosan átölelik egy mást. Azt akarják hogy soha ne érjen véget ez a pillanat. Mikor szétválnak Kaoru csak annyit mond hogy:

-Szeretlek.

Mivel most kel a nap ezért elmennek hogy fel ébresszék a többieket. Miután mindenki magához tért elindultak hogy megküzdjenek Lestattal a vámpírral. Kaoru tartott nekik egy kis kiképzést hogy legyen esélyük a vámpírok ellen. Végül elérnek a nagy házhoz. Éjszaka van A hold nem világít ezért szinte vak sötét van. Bemennek. A házban csak a fáklyák pislákolnak. Végül előttük az út szétágazik. Mindenki egyedül megy tovább. Rádión tartják a kapcsolatot. Így tudnak segítséget kérni egymástól. Folyamatosan támadják őket a vámpírok de Kaorunak hála mindenki jól van. Kaoru nagy nehezen megtalálja Lestatot. Elkezdenek harcolni. Kaoru szólt a többieknek hogy hol van és kivel harcol. Hosszú és kémény csatát vív egymással a két vámpír. Yusukéék ekkor tudják meg hogy Kaoru is vámpír. Lestat különleges vámpír mert meg amikor Kaoru megsebesíti a kardjával ( Kaoru kardja ezüstből van ). Lestat és Kaoru nagyjából egyformán jó harcosok. Kaoru nagy nehezen megöli Lestatot, de ő is súlyosan megsérült. A kardját elejti és mikor a földre esne valaki elkapja. Kurama volt az. Kaoru felnéz a fiúra és egy mosolyt erőltet az arcára.

-Hát sikerült. A világ megmenekült.- mondja elhaló hangon.

.Igen. Neked Köszönhetően. Ne aggódj megfogsz gyógyulni. Nem hagyom hogy meghalj.- mondta Kurama, de a szíve mélyen sejtette hogy szerelme meghal.

-Már késő. Ne aggódj megleszek valahogy. Nem bánok semmit csak azt hogy nem korábban ismertelek meg.- mondta Kaoru elcsukló hangon.

Közbe Yusukéék a háttérben vannak.

-Ezt nem értem. Hogy lehet vámpír Kaoru mikor bírja a napot?- kérdezte bamba fejjel Kuwabara.

-Egyszerű. Csak félig az. Csak ez lehet a magyarázat. Bár nem tudom hogy lehet valaki csak félig vámpír.- mondata Hiei

-Mielőtt megszületett volna az anyát megharapta egy vámpír. Így ő örökölte minden erejüket de a gyengéiket nem.- mondta a hirtelen felbukkanó Koenma.

-Minek hozod ránk a frászt?!- kérdi ijedten Yusuke.

Kurama oda fordul. Felveszi a földön fekvő kedvesét és Koenma elé viszi.

-Kérlek mentsd meg az életét. Vagy ha nem akkor legalább ne küld őt a pokolba. Könyörgöm hozd vissza őt. Szükségem van rá.- mondja Kurama könnyes szemekkel.

Koenma kiveszi a szájából a Mafukant a és azt Kaoru felé tartja. A lányt kék fény veszi körül. A szíve újra elkezd dobogni és a teste is felmelegszik.

-Ne aggódj Kurama most már rendbe jön Sok pihenésre van szüksége.- mondta Koenma nyugodtan és elment. Kaoru néhány nap múlva felébredt. Mikor kinyitotta a szemét egy szobában találta magát. Az ajtón valaki bejött. Kaoru el mosolyodik hiszen a szerelme jött be. Kurama leült az ágy szélére.

-Jobban vagy?- kérdi aggódva Kurama.

-Most már igen. Köszönöm hogy megmentettél.- mondta Kaoru.

-Nincs mit köszönnöd. Koenma hozott vissza. És megígérte hogy ha meghalsz nem küld a pokolba.- mondja Kurama.

Kaoru örömében megöleli kedvesét. Megcsókolták egymást. Kurama és Kaoru tudták hogy most már örökké együtt lesznek az idők végezetéig.

The end