7. fejezet

-Zakuro! Szerintem menj el a kórházba és mutatsd meg az orvosnak a kezed.- mondat aggódva Kurama.

-Nincs szükségen orvosra. Otthon lefertőtlenítem és bekötöm.- felelte a lány.

Zakuro megismerkedett a lányokkal és csatlakozott hozzájuk. A nap hátra lévő részét együttöltötték. Nagyon jól szórakoztak. Zakuro sokat mesélt ezekről a párbajokról. Kiderült hogy ő az iskola egyik legjobb párbajozója. Csak késő este indult haza. Kurama elkísérte. Egy ideig csendben sétáltak egymás mellett. Majd elkezdtek beszélgetni. Kurama egyre nagyobb kísértést érzett arra hogy megölelje vagy megcsókolja a lányt. Végül megérkeztek Zakuro házához. A lány megállt a kapuban és a kulcsait kezdte keresni. Zakuro arra nézett fel hogy valaki a kezét a derekára teszi. Gyorsan Kuramára nézett. Teljesen leblokkolt mikor belenézett a fiú gyönyörű smaragd zöld szemeibe. Kurama nem bírt ellenállni a lánynak és megcsókolta. A csók nem tartott sokáig mert Zakuro eltolta magától a fiút. Kurama félre nézett és meglátta a lány ujján csillogó gyűrűt. Ekkor jutott újra az eszébe hogy a lány már jegyben jár.

-Ne haragudj.- csak ennyit tudott mondani Kurama majd elment.

Zakuro nem mondott semmit csak bement a házba és felment az emeletre. Mikor bement a lakásba már mindenki aludt. Halkan bement a szobájára és lefeküdt aludni. Hamar elaludt. De amíg nem jött álom a szemére Torira gondolt. Másnap sokáig aludt. Arra ébredt hogy az öccse kiabál. Félkómásan kikelt az ágyból és kijött a szobájából.

-Akira! Nem tudnál hangosabban ordítani? Még megvan a dobhártyám. Ha nem hagyod abba nagyon megbánod.- fenyegetőzött álmosan a lány.

-Bocsi nővérkém. A kezed!!- kiáltott fel ijedten a fiú.

-Hm?- nézte meg Zakuro a sebet.

A seb felszakadt és a kötés annyira átvérzett hogy csöpögött belőle a vér. A lány fáradta sóhajtott egyet. még nagyon reggel volt neki. A kiabálásra megjelent az anyjuk.

-Kicsim! Mi történt a kezeddel?- kérdezte ijedten az asszony.

-Semmi anya. Tegnap párbajoztam és megvágták a kezem. Semmi bajom.- felelte a lány.

-Gyere ellátom. Nem küldelek orvoshoz mivel tudom hogy úgyse mennél.- sóhajtott az anyja majd elment az elsősegély dobozért.

Addig Zakuro elment reggelizni. Sajnos a póló és a hosszú nadrág amiben aludni szokott csupa vér lett. A lepedőről és a takaróról nem is beszélve. Miután anyja ellátta a kezét megreggelizett. Reggeli után elmosogatott és betette a mosásba a véres ágyneműt. Ezek után elment tanulni. Pontosabban tanult volna ha öccse nem zavarta volna szinte percenként.

-Zakuro kérlek segíts! Nem tudom a matekot!- kérlelte testvérét.

-Jól van. mutatsd.- mondta majd arrébb ült az ágyon hogy Akira is elférjen mellette.

Zakuro sokat magyarázott öccsének és segített neki. Órákig tanultak együtt. Mikor a lány odáig jutott volna hogy ő is tanuljon bejött valaki a szobájába.

-Zavarok?- kérdezte egy fiú.

-Tori? Mit keresel itt?- kérdezte meglepetten a lány.

-Beszélni akarok veled.- jelentette ki szárazon a fiú.

-Akira. Menj a szobádba és tanulj.- utasította öccsét aki engedelmeskedett.

A kisfiú maga után becsukta az ajtót. Tori leült egy székre a lánnyal szemben.

-Na mit akarsz?- kérdezte a házi gazda.

-A tárgyra térek. Mit tudsz Minaminoról?- kérdezte a fiú.

-Ha arra hogy nem ment el a párbajra azt tudom. És két haverja rángatta el. Végül is nem vesztettél semmit mert megverted volna. Nem lett volna esélye ellened. Még vívni se tud. Ha rám hallgatsz nem hívod ki újra. Hisz ismered a szabályokat. Ha olyat hívsz ki akkor kell adni neki egy kis időt hogy valamilyen szinten megtanuljon vívni. A szabályok rád is vonatkoznak akárcsak rám vagy a többiekre.- felelte a lány.

-Ne oktass ki! Tudom. Tudod milyen sértő volt?- idegeskedett Tori.

-Nyugi. Tudom. Azzal nem mész semmire  ha dühöngsz. Csak közlöm veled hogy Minamino azt sem tudta hogy milyen párbajra hívtad ki. Mégis mit gondolsz meddig tartott volna? Egy vágás erejéig?- kérdezte Zakuro.

-Igaz. Nem is tudom miért idegelem fel magam egy ilyen alak miatt mint ő.- felelte a fiú majd odament a lányhoz és leült mellé.

-Idegeskedés helyett inkább tanulj vagy edz.- felelte a kék hajú lány.

-Igaz. Neked mindig igazad van.- hízelgett a szőke.

-Csak hízelegsz.- mosolygott a lány.

-Részben. De ettől függetlenül így van.- felelte Tori.

Zakuro csak zavarta mosolygott. Mivel a pólója nem takarta sérült kezét Tori észre vette a kötést.

-Mi történt?- bökött a fáslira.

-Tegnap párbaj közben egy kicsit figyelmetlen voltam.- felelte Zakuro.

Még sokáig beszélgettek. Tori a hátán feküdt és oldalra nyújtotta a karját amin Zakuro pihentette a fejét. Mivel a lány nagyon fáradt volt elaludt a fiú karjaiba. Tori simogatta a lány karját. Mosolyogva nézte Zakuro arcát.

8. fejezet

Zakuro végül felébredt. Mikor kinézett az ablakon látta hogy már sötét van. Oldalra nézett és látta hogy Tori is alszik. Elmosolyodott. Nem sokkal késöbb a fiú is felébredt.

-Szia.- mosolygott Tori.

-Szia.- jött a mosolygós válasz.

-Jót aludtál?- kérdezte álmosan Tori.

-Igen. ne haragudj. Este későn értem haza. Ma meg az öcsém riasztott fel. Aztán amíg meg nem jöttél tanultam vele.- dörzsölte szemét Zakuro.

-Értem. Ha nem baj megyek mert még tanulnom kell.- mondta kelletlenül a szőke majd elindult az ajtó felé.

Zakuro már épp engedte ki barátját mikor anyja szólt neki.

-Zakuro! Ha megkérhetnélek hoznál a boltból pár dolgot?- kérdezte az asszony és egy cetlit nyomott a lánya kezébe.

-Persze.- felelte a lány majd a pénzt zsebre vágta és elindultak.

-Akkor lemondtál arról hogy megvívj a Minamino sráccal?- kérdezte Zakuro.

-Nem egészen.- felelte a szőke.

-Nem értelek. Nem csinált semmit. Hihetetlen milyen féltékeny tudsz lenni néha.- rázta meg a fejét a kék hajú lány.

-Nem vagyok féltékeny csak jobb ha megtanulja hogy hol a helye.- jött a válasz.

-Hihetetlen vagy.- sóhajtott Zakuro.

-Csak nem tetszik neked?- kérdezte Tori.

-Mi?- lepődött meg a lány.

-Csak azért kérdezem mert ahogy elmézem a védő angyala lettél.- felelte Tori.

-Dehogy!- tiltakozott hevesen Zakuro.

Sokat beszélgettek. Végül Tori haza felé vette az irányt. Zakuro az egyik közeli boltba ment. Megvette amit anyja kért és hazafelé vette az irányt. A parkon keresztül ment haza. Örült a csendes estének. Valami zajt hallott maga mögött. Gyorsan odafordult és egy sóhajjal nyugtázta hogy az csak egy ismerős az.

-Szia! Hát te?- kérdezte a lány.

-Csak sétáltam. Te? Nem félsz hogy megint megtámadnak?- kérdezte a jövevény.

-Nem.- felelte a lány.

-Te tudod. De most nincs nálad a kardod.- jött a válasz.

-Csak ezért jöttél?- kérdezte Zakuro.

-Nem. Láttam hogy erre jársz.- felelte Hiei.

-És?- kérdezte furcsán a lány.

-Csak majd szeretnék megküzdeni veled. Párbajozni akarok veled.- felelte Hiei.

-Valóban? Rendben. Holnap nincs suli. Akkor mikor és hol?- kérdezte Zakuro.

-Hm. Legyen mondjuk a parton reggel 10-kor.- mondta Hiei.

-Oké. Ott leszek.- felelte lelkesen Zakuro.

-Ezt a választ vártam.- felelte Hiei majd elment.

Zakuro vállat vont és hazament. Már várta hogy megküzdjön a fiúval. Este még tanult aztán lefeküdt aludni. Reggel 8-kor kelt. Reggelizett egy keveset majd elindult. 15 perccel korábban ért ki a partra. Hiei már ott volt.

-Azt hittem késni fogsz.- köszöntötte a lányt.

-Neked is jó reggelt. Csak tudd hogy mindig pontos vagyok.- felelte a lány.

Zakuro letette a táskáját a homokba. Nem mondott semmit csak előrántotta kardját és elővett két szál rózsát. Majd az egyiket Hieinek dobta.

-Ezzel meg mit csináljak?- kérdezte értetlenül a virágra nézve Hiei.

-Tűzd a szíved fölé. Az nyeri a párbajt aki előbb levágja az ellenfél rózsáját.- felelte Zakuro.

-Ennyi?- kérdezte meglepetten a tűzdémon.

-Igen ennyi. De ne hidd hogy könnyű dolgod lesz.- felelte a lány.

-Akkor kezdjük.- mondta Hiei és támadott.

-Helyes.- felelte a lány.

A harc elkezdődött. Zakuro ügyesen hárította a fiú támadásait. Gyorsasága és képzettsége meglepte Hieit. Hiei egy vágással próbálta levágni a lány rózsáját de az a virág elé emelte a kardot és hárított. Zakuro folyamatosan hátrált. Egy homok buckában megbotlott és hátra esett. Ezt Hiei nem látta és támadott. Zakuro hanyatt esett de még mindig maga előtt tartotta a kardot és azzal együtt ellenfelét ismert Hiei is elesett. A lány keze remegni kezdett. Érezte hogy már nem sokáig tudja megtartani a fiút. Mivel mind két keze foglalt volt a lábával félre rúgta Hiei kardját és így fel tudott állni. Hiei nem várt sokáig a támadással. Zakuro felhagyott azzal hogy védekezik és megmutatja ellenfelének hogy mit is tud. Most a tűzdémon kényszerült a védekezésre. Zakuro erősen és gyorsan támadott.

-Ez a lány nagyon jó. Ha így folytatja akkor lehet hogy legyőz.- gondolkodott magában a fiú.

Zakuro észre vette a fiú pillanatnyi bambulását és vágott a rózsa felé. Hiei az utolsó pillanatban ugrott félre. Nem akart veszíteni a lány ellen.  Mindkét fél kezdett fáradni. De ennek ellenére tovább harcoltak. Nem akart egyikük sem veszíteni. Végül Zakuro egy gyors mozdulattal kiverte ellenfele kezéből a kardot. Majd azonnal suhintott még egyet a kardjával és ketté vágta Hiei rózsáját. Mindkét harcos lihegett. Zakuro leengedte fegyverét és figyelte a tűzdémont. Egy hatalmas hullám ledöntötte a lábáról és beterítette mindkettőt. Mikor a víz vissza húzódott Zakuro meglepetten nézte a fiút. A lánynak az volt a szerencséje hogy a pólója sötét vörös volt és nem fehér. Hiei felállt és felsegítette a lányt. Zakuro elfogadta a segítséget és mosolyogva felkelt.

-Nagyon jó vagy.- mondta a lány.

-Kösz. Te is. Régóta te vagy az első aki igazi kihívást jelent és le tudott győzni méghozzá karddal.- felelte a démon.

-Rég nem volt senki aki így kifárasztott volna. Majd megismételjük valamikor?- kérdezte kedvesen Zakuro.

-Még szép. De akkor én győzök.- jelentette ki magabiztosan Hiei.

-Csak szeretnéd.- vágott vissza a lány.

9. fejezet

Zakuro eltette kardját és haza ment. Otthon letusolt és utána leült tanulni. Órákkal később megkönnyebbülten dőlt el az ágyban. Nem kellett sok és elaludt.

-Nővérkém!- kiáltotta Akira.

-Hm?- nézett fel kómásan a lány.

-Tori keres téged telefonon.- mondta a gyerek.

Zakuro kitámolygott a nappaliba és átvette anyjától a telefont. Sokáig beszélgettek. A beszélgetés után Zakuro leült vacsorázni. Evés közben sokat beszélgetett anyjával és öccsével. A vacsora végeztével Zakuro bevonult a szobájába és lefeküdt aludni. Másnap Zakuro az iskolába menet találkozott Kuramával. Köszöntek egymásnak és együtt mentek iskolába. Ez a tanév nagyon gyorsan elszállt. Már nyár volt és sok tanítási nap vagy óra elmaradt a vizsgák miatt. Kurama még mindig nagyon szerette Zakurot és fájt a szíve mikor látta hogy a lánnyal hülyéskedik Tori. Kurama többször is elhívta Zakuro egy kávézóba de a lánynak vagy nem volt jó az időpont vagy csak egy nagyon rövid ideig ért rá. Arashi többször mondta barátjának hogy felejtse el a lányt. Az iskola egyik nap rendezett egy bajnokságot. Az iskola udvar tele volt nézőkkel. Kurama is eljött és elhívta magával a barátait is. Az igazgató egy emelvényen állt és a mikrofont a kezébe vette.

-Köszöntöm önöket iskolánkban megrendezett  vívó bajnokságán! Kérem köszöntsék nagy tapssal a Rózsakör tagjait!- mondta a férfi és tapsolni kezdett.

Ekkor megjelent jó pár diák. Mindegyik gyereken egyforma ruha volt. A nadrágjuk és a felsőjük fehér volt. A felsőjükön elől volt egy nagy rózsa. Az újukon pedig egyforma gyűrű. A kezükben pedig kard. Felsorakoztak egymás mellett. Az igazgató felsorolta a nevüket és hogy kik lesznek az elsők.

-Te Kurama. Nem az a csaj a barátnőd?- kérdezte Kuwabara és Zakurora mutatott.

-Nem a barátnőm de igen ő az.- felelte Kurama.

-De mit csinál itt?- kérdezte Kazu.

-Szerinted mit csinál egy vívó bajnokságon marha?- kérdezte Yusuke.

-Jól van na. Azt tudtam hogy jól vív de azt nem hogy ennyire.- jött a válasz.

-Már évek óta ő az iskolai bajnok.- mondta valaki.

-Mi?- kérdezte kerek szemmel Kurama.

-Igen. Senki sem verheti meg.- felelte a kisgyerek aki az előbb szólalt meg.

-Ezt honnan veszed kölyök?- kérdezte kétkedve Yusuke.

-Mert ő a nővérem. Mindig eljövök hogy megnézzem hogy vív.- felelte Akira.

-Te ezt tudtad?- nézett barátjára Urameshi.

-Nem.- jött a válasz.

Akira lement az első sorba és figyelte a harcolókat. Végül eljött Zakuro harca. Az ellenfele egy Rei nevű lány volt. Reinek egy vékony pengéjű kardja volt. Elkezdődött az összecsapás a két lány között. Rei támadt először. ellenfele könnyedén kitért a csapások elől. Zakuro maga elé emelte kardját hogy kivédjen egy csapást. A kardját elkezdte körbe-körbe forgatni. Ennek következtében kicsavarta ellenfele kezéből a kardot. Amíg Rei meglepetten nézett kardja után Zakuro levágta a lány rózsáját. Az igazgató bemondta a győztest. Megvárta amíg a lányok elmennek és hívta a következő párost. Zakuro leült egy padra. Hamar ott termett mellette Akira és nővére kezébe nyomott egy kulacsot. A lány elfogadta. Ivott pár kortyot és figyelte a többi párbajozót. Egy idő után mikor már csak ketten maradtak az igazgató adott 15 perc pihenőt a döntősöknek. Az egyikük Zakuro volt a másik pedig Tori. Zakuro éppen az iskola épülete felé vette az irányt. Nagyon meleg nap volt. bent az épületben kellemes idő fogadta. Leült a folyosón egy padra és nekidőlt a falnak. Nagyon fáradt volt. kimerítette a sok párbaj. Csak arra figyelt fel mikor leült mellé valaki. Oda nézett. Kurama volt az.

-Nem tudtam hogy ilyen jól vívsz.- mondta a fiú.

-Ez még csak a bemelegítés volt. a döntőben majd meglátod miért vagyok bajnok már évek óta.- felelte Zakuro.

-Kérdezhetek valamit?- kezdte Kurama.

-Mond.- felelte a lány miközben a gyűrűt csavargatta az ujján.

-Pontosabban mondani szeretnék valamit…. Tudod mióta megláttalak csak te jársz a fejemben. Még sose éreztem ilyet azelőtt. Szeretlek. Szeretlek mióta megláttalak. Most biztos hülyének nézel de ez az igazság. Tudom hogy ez reménytelen de úgy gondoltam jobba ha tudod. Nem akarok közéd és Tori közé állni. Nekem az a legfontosabb hogy te boldog legyél.- mondta Kurama a földet bámulva.

Zakurot annyira meglepték a fiú szavai hogy szóhoz sem jutott. Egyikük sem szólt semmit. Zakuro azon gondolkodott amit a fiú mondott. Kurama azon törte a fejét hogy hogyan fog reagálni a lány. Pont mikor Zakuro megszólalt volna valaki félbe szakította.

-Zakuro! Te jössz!- kiáltotta egy lány.

-Máris megyek. Ne haragudj de mennem kell.- mondta Zakuro.

-Persze. Menj csak. Sok sikert.- erőltetett egy mosolyt a srác.

A lány nem mondott semmit csak kiszaladt.