Konoha

Konoha. Ahogy telnek az évek egyre több hagyja el a tanítóját remélve hogy új mestere mellett erősebb lehet. Vannak olyanok is akik nem mentek el. Egy szép tavaszi napon Lee és Neji az erdőben edzenek és várják Gia-senseit. Hirtelen a fák közül előlép Gai-sensei egy gyönyörű fiatal lány kíséretében. A két fiú érdeklődve figyeli Gai és a lányt.

-Ő itt Arisa. Mától a csapat tagja. Ők itt Hyuuga Neji és Rock Lee.- mutatta be a csapatot Gai.

Pár perc néma csönd után Gai megszólalt:

-Nos gondolom kíváncsiak vagytok hogy Arisa mire képes. Az lesz az első feladata mint ami nektek volt 3 éve.- mondta Gai és elővett két csengőt.

Arisa nem mondott semmit csak bólintott. Neji és Lee hátrébb mentek hogy ne zavarják Gai-t és Arisát. Arisa támadott de Gai kivédte. A lány hamar rájött hogy ennek a feladatnak mi a lényege. A lényeg: a csapatmunka. Mivel most egyedül volt sokkal nehezebb dolga volt mintha lenne vele valaki. Arisa abbahagyta a támadást és mereven nézett tanárára.

-Kage Bunshin no Jutsu!- mondta a lány.

Arisa négy klónt hozott létre magából. A klónok körbe vették Gai-t és egyszerre támadtak. Amíg a klónok lefoglalták Gai-t addig Arisa a csengők megszerzésén fáradozott. Nem sokkal késöbb a támadások abbamaradtak. A klónok egy pukkanással eltűntek. Arisa mosolygott.

-Mi az? Nem jössz? Feladtad?- kérdezte Gai-sensei.

-Soha nem adom fel.- felelte Arisa és felmutatta a csengőket.

-Hogy? Mikor?- kérdezte meglepetten a sensei.   

-A klónok csak figyelem elterelésnek voltak. Amíg maga velük volt elfoglalva addig én megszereztem a csengőket.- felelte a lány.

-Nagyon jó. Három éve csak Neji és Tenten jött rá a dolog lényegére. Te meg egyedül és ilyen hamar. Ez fantasztikus.- dicsérte meg új tanítványát Gai-sensei.

-Igen. Hol tanultad ezt?- kérdezte Lee.

-Az Akadémián. Mindig törekedj a csapatmunkára.- felelte a lány.

-Te túlszárnyalod Nejit. Ami nagy szó mert 3 éve Neji volt a legjobb.- lelkendezett Lee.

-Hagyd abba mert a végén elpirulok.- mosolygott Arisa.

-Most menjetek és holnap ugyanekkor ugyanitt. Pihenjétek ki magatokat mert kemény lesz az edzés.- mondta a sensei.

-Igenis sensei!- mondták egyszerre a diákok.

Mindenki elindult haza. Hazafelé menet a diákok sokat beszélgettek. Kiderült hogy ő is 16 éves akárcsak ők és szintén a Taijutsu az erőssége. A három ninja tanonc hamar összebarátkozott. A nap további részét együtt töltötték. Sétáltak a városban és az erdőben. Csak estefelé tértek be egy étterembe. Vacsora közben folytatódott a társalgás. A beszélgetést egészen késő estig folytatták.

-Ha nem baj akkor én megyek haza mert nagyon fáradt vagyok. Nagyon jól éreztem magam veletek. Majd holnap találkozunk. Sziasztok.- köszönt el Arisa.

-Igen. Én is megyek mert fáradt vagyok és holnap Gai-sensei nem fog minket kímélni.- mondta Neji és ő is elindult.

Lee nem mondott semmit csak bólintott. Mikor kiértek az étteremből Arisa egyenesen hazament. Másnap reggel korán keltek és elindultak hogy találkozzanak mesterükkel. Mire Gai-sensei megékezett mér mindhárman ott voltak. Az edzés hamar kezdetét vette. Gai szokásához híven most is kihozta tanítványaiból a maximumot. Csak délben tartottak szüntet. Ebéd után folytatták az edzést. Az egész napos edzés végeztével mindenki holtfáradt volt. Csak napnyugta után indultak haza. Mindenki fáradtan ment haza. Ahhoz is túl fáradtak voltak hogy beszélgessenek. Az edzés végén megbeszélték hogy holnap 10 órakor ugyanitt találkoznak. Másnap Gai már ott várta diákjait. Mikor közölte Arisáékal hogy küldetés vár rájuk mindenkinek felcsillant a szeme.

-Mi a feladat?- kérdezte Neji.

-Azt még én se tudom. Majd a Hokage elmondja.- felelte Gai-sensei.

Elindultak hogy megtudják milyen izgalmas küldetés vár rájuk. Mindenki abban reménykedett hogy valami izgalmas és érdekes feladat vár rájuk.

-Remélem jó lesz a küldetés.- mondta izgatottan Arisa.

-Én is.- mondta lehangoltan Lee.

-Ezt miért mondod ilyen hangon?- kérdezte Arisa.

-Mert legutóbb takarítottunk. Máskor füvet nyírtunk, kutyákat és macskákat kerestünk meg amik elkóboroltak, szemetet szedtünk. És még hasonlók.- mesélte Lee.

-Igen de azért voltak izgalmasak is.- mosolygott Neji.

-Értem. Az a lényeg hogy jó legyen a hangulat és a társaság. Nem?- kérdezte Arisa jókedvűen.

Erre mindenki bólintott. Az beszélgetés alatt észre se vették hogy már a Hokage irodája előtt állnak. Gai-sensei bekopogott és bementek.

-Igen. Már vártalak titeket.- mondta a Hokage.

-Mi lenne a feladatunk?- kérdezte Gai-sensei.

-Ezt kellene elvinnetek a szomszédos faluba. Ettől a tekercstől függ a béke. Ha nem sikerül akkor kitör egy háború.- adta ki a fontos parancsot a Hokage.

-Értjük. Ha ez ilyen fontos akkor miért nem kapunk még segítséget?- kérdezte Arisa.

-Azért mert ez csak egy elterelés. Az igazi tekercset egy másik csapat fogja vinni. Az ellenség erről nem tud. Azt fogják hinni hogy az igazi nálatok van így a másik csapat akadálytalanul eljuthat a faluba.- felelte a Hokage.

-Akkor mi csak csalik vagyunk?- kérdezte Neji.

-Nem egészen.- mondta a Hokage.

-Értem Hokage-sama. Teljesítjük a küldetést.- jelentette ki katonásan Gai-sensei.

-Az út hosszú és veszélyes. Sok sikert.- búcsúzott a Hokage.

Gai átvette a tekercset tartalmazó kis fahengert és tanítványaival elhagyta a Hokage irodáját. Egy óra múlva találkoztak a falu kapujában és indultak hogy véghez vigyék ezt a küldetést. Út közben nem beszéltek sokat. Mindenki érezte mekkora nyomás nehezedik rájuk. Az erdő csendes volt. mindenki éberen figyelt mert sejtették hogy az ellenség tudomást szerzett arról hogy náluk van a tekercs. Arisa nagyon elgondolkodott.

-Vajon a Hokage miért bíz ránk egy ilyen fontos papírt? Szerintem ezt inkább az ANBU-ra kellett volna bízni.- gondolta Arisa.

-Baj van?- kérdezte Lee.

-Nem. Nincs semmi baj.- felelte Arisa.

-Akkor jó.- bólintott Lee.

Egész nap csak mentek. Csak sötétedéskor álltak meg. A tábortűznél beszélgettek egy ideig és lefeküdtek aludni. Először Gai-sensei őrködött. Arisa egyszer felriadt egy rémálomból és szólt mesterének hogy elmegy a közeli kis tóhoz fürdeni. Gai elengedte. De nem Arisa volt az egyetlen ninja tanonc aki nem aludt. Neji nem sokkal előtte ment el tűzifáért. Egy idő után Neji zajt hallott és a zaj forrása felé vette az irányt. Nem tudta hogy ki van ott ezért felkészült arra hogy lehet hogy ellenséggel fog találkozni. Neji elért ahhoz a kis tóhoz ahol Arisa fürdött. A látványtól ami fogadta eltátotta a száját. A látványtól nagyon zavarba jött. Látta ahogy Arisa meztelenül kijjebb jön a vízből és ugrik vissza. Neji egy kicsit nézte a fürdőző lányt majd észbe kapott hogy mit csinál és inkább elindult vissza a többiekhez. Nem akarta hogy Arisa meglássa őt. Miután vissza tért nem sokkal utána jött meg Arisa is. Neji Arisára nézett de ekkor eszébe jutott hogy mit látott a tónál és egyből vörös lett a feje. Hajnalban folytatták útjukat. Neji a szokottnál is csöndesebb volt és próbálta elkerülni Arisa pillantását. Neji még mindig zavarban volt az este történtek miatt. Arisa nem értette hogy barátja miért viselkedik így.

-Neji valami baj van?- kérdezte Arisa.

-Nem. Nincs semmi.- válaszolta a fiú.

-Akkor miért nem nézel a szemembe?- kérdezte kedvesen Arisa.

Neji nem válaszolt. De nem is lett volna rá ideje. Hirtelen ninják ugrottak elő a semmiből. A csapat ninja körülvette őket.

-Gai-sensei!- mondta Lee.

-Ezek nyilván a tekercset akarják.- mondta Gai.

-Igen. Fiúk rúgjuk szét a seggüket.- mondta Arisa.

Mindenki bólintott. A harc hamar véget ért. Miután kiütötték az utolsó ninját is Gai büszkén mosolygott. Büszke volt mindhárom tanítványára. Örömmel nyugtázta hogy Arisa az éles helyzetekben sem ijed meg és jól harcol. Gai tisztában volt vele hogy az edzés és az igazi harc teljesen más. Az edzésen vigyáznak arra hogy ne okozzanak súlyos sérüléseket de az igazi harcban az ellenfél megölése a lényeg. Azért győztek hamar és sérülés nélkül mert csapatban dolgoztak. Arisa nem rég került a csapatba mégis úgy dolgozott együtt a többiekkel mintha évek óta együtt lenének. A harc után tovább mentek. Mivel ezek a ninják képzettek volt ezért Gai úgy döntött hogy este két őr lesz. Elsőnek Arisa és Neji őrködött. A tűznél ülve csendesen figyeltek. A csendet Arisa törte meg. Halkan beszélgettek.

-Neji! Mikor napközben beszéltünk miért nem néztél rám és miért lettél vörös?

-Csak melegem volt. Nem válthatnánk témát?- kérdezte Neji.

-De. Akkor miről beszéljünk?- kérdezte a lány.  

-Nem tudom.- felelte a fiú.

-Én se. Mindjárt jövök.- mondta Arisa és elindult a fák közé.

-Várj! Hova mész?- kérdezte Neji.

-Hív a természet. Pár perc és itt vagyok.- mondta a lány.

Neji bólintott. Arisa hamar eltűnt a fák között. Neji a tűzet nézte és várta hogy visszajöjjön Arisa. Egyszer hallott valami zajt a fák között. Nem tulajdonított neki jelentőséget mert azt gondolta hogy a lány zörög. Mikor újabb zörgést halott felébresztette Gai-t és Lee-t. mindhárman elindultak arra amerre Arisa ment. Nagyon óvatosak voltak. Hirtelen a fák mögül előlépett valaki. Szerencsére Arisa volt az.

-Nyugi csak én vagyok.- emelte fel védekezés képen a kezét mikor látta hogy mindenki kezében van egy kunai.

-Arisa legközelebb ne hozd ránk a szívbajt. Rendben?- kérdezte Lee.

Arisa bólintott. Neji odament a lányhoz és tiszta erővel hasba rúgta. A lány egy méterekkel arrébb lévő fának vágódott és vért köhögött. Mindenki értetlenül nézett Nejire.

-Ezt meg miért?- nyögte a lány.

-Hogy lehetsz ilyen? Egy lánnyal nem bánhatsz így?- fakadt ki Lee.

-Nem tudom hogy ki vagy te de nem Arisa vagy.- mondta Neji a földön ülő lánynak.

-Mi? Ezt hogy érted?- kérdezte Lee.

-Nem emlékszel? Arisának a jobb lábán van a comb tok. Neki viszont a balon.- mutatta Neji.

Mindenki észre vette a különbséget.

-Igen. A barátotokat elfogtuk és csak a tekercsért cserébe adjuk vissza. Ha nem adjátok ide a tekercset a lány meghal.- mondta az idegen és egy pukkanás kíséretében visszaváltozott.

Egy férfi állt előttük. A sötétben nem látták hogy melyik faluba való.

-Engedd el!- kiáltotta mérgesen Neji.

2. fejezet

-Nyugi!- szólt rá Gai-sensei.

-De Gai-sensei…..- mondott volna ellent Neji.

-Hozzátok ide hogy lássam. Ha itt van akkor odaadom a tekercset.- mondta Gai.

Az idegen ninja bólintott és csettintett egyet. Ekkor a fák közül előjött két társa és hozták a lányt is. Arisa nem volt magánál. Mindenki megijedt.

-Nincs baja. Csak elkábítottuk.- mondta az idegen.

Gai bólintott és elővette a tekercset. Lee és Neji nem értették hogy Gai miért ment bele ebbe.

-Dobd ide a tekercset és visszaadjuk a lányt.- mondta az idegen.

-Nem. Ha előbb odaadom akkor fennáll az a lehetőség is hogy nem adjátok vissza a diákom.- mondta Gai.

-Igaz. De nekünk nem kell a csaj. Bár nagyon csinos. Mit lehet tudni talán hasznát vennénk.- felelte a férfi.

-Ha egy újjal is hozzáértek nagyon megbánjátok!- sziszegte Neji a fogai közt.

-Mi az? csak nem tetszik neked?- kérdezte gúnyosan az idegen egyik társa.

-Tényleg?- kérdezte Lee társát.

-Ezt ne most beszéljétek meg.- szólt rájuk a sensei.

-Van egy ötletem. Elindulsz felém én meg feléd. Mikor középre érünk te ideadod a tekercset én meg neked a lányt.  Mit szólsz?- ajánlotta a férfi.

Gai nem mondott semmit csak bólintott. Így is tettek. Le is bonyolították a cserét. Mikor Gai visszaért tanítványai mellé elmosolyodott. Mikor az emberrablók kinyitották a tekercset akkor az egy pukkanással eltűnt. Gai-t leszámítva mindenki meglepődött. Ekkor Gai gyorsan Neji karjaiba adta az eszméletlen lányt.

-Vigyázz rá.- mondta a sensei.

Gai és Lee harcoltak az idegen ninjákkal. Neji letette Arisát egy fa tövébe és segített mesterének és társának. Neji nem távolodott el Arisa mellől. Mikor végeztek a támadókkal elmentek onnan amilyen gyorsan csak tudtak. Mivel Arisa még nem tért magához ezért vitték. Reggel megálltak egy patak mellett és Gai egy kis vízzel megpróbálta magához téríteni a lányt. Kevés sikerrel.

-Mikor fog magához térni?- kérdezte Lee.

-Nem tudom. Sajnos fogalmam sincs mivel kábították el. Csak várhatunk.- felelte a sensei.

-Nincs semmi baja azon kívül hogy elkábították?- kérdezte aggódva Neji.

-Első ránézésre nincs.- felelte Gai-sensei.

-Biztos nem lesz baja.- nyugtatta barátját Lee.

Neji erre nem mondott semmit csak némán bólintott. Kicsit megnyugodott de még mindig féltette a lányt. Nem akarta beismerni a barátainak de tetszett neki Arisa. Nagyon remélte hogy Gai-sensei-nek igaza van abban hogy nem esett baja a lánynak. Mikor kezdett sötétedni Gai elment tűzifáért Lee pedig valami ennivalót keresett addig Neji ott maradt a pataknál és vigyázott csapattársára.  Némán ült a lány mellett és nézte a vizet. Arra lett figyelmes hogy valami nyöszörgést hall. A hang irányába fordult. Nagyon megörült mikor látta hogy Arisa megmozdult és megpróbált felülni.

-Jól vagy?- kérdezte Neji aggódva miközben segített felülni a lánynak.

-Igen. Azt hiszem. Mi történt?- kérdezte Arisa.

-Az ellenség elfogott és csak a tekercsért cserébe engedtek volna szabadon.- mesélte Neji.

-Értem. Sajnálom hogy bajt okoztam és figyelmetlen.- mondta Arisa lehajtott fejjel.

-Nem baj. Az a lényeg hogy jól vagy. Mind aggódtunk hogy valami komoly bajod van mert nem tudtuk mit adtak neked.- mondta Neji.

-Örülök hogy féltettetek de nincs semmi bajom.- mosolygott Arisa.

-Ennek örülök.- felelte a fiú.

-Tényleg! Hol van Gai-sensei és Lee?- kérdezte Arisa.

-Elmentek tűzifáért és kicsit körbe nézni a környéken. Biztos hamarosan megjönnek. Már kezd hűvös lenni.- mondta Neji miközben megdörzsölte a karját.

Arisa bólintott. Mikor látta Neji hogy Arisa is fázik ezért szorosan odaült mellé és átkarolta. Arisa elpirult de azért nem ellenkezett. Jól esett neki a fiú közelsége és a meleg.  

3. fejezet

Csöndben ültek és nézték a csillagokat. Igaz még nem volt nagyon sötét de lehetett látni pár csillagot. Arisa Neji vállára hajtotta a fejét. Neji-t meglepte de nem csinált semmit. Mikor Neji belenézett Arisa gyönyörű kék szemeibe teljesen elveszett bennük. Neji észre sem vette hogy miközben Arisa szemeit nézi egyre közelebb hajol hozzá. Arisa hagyta hogy a fiú végig simítson az arcán és közelebb húzza magához. Mikor ajkuk majdnem összeért megrezzent a bokor mire a két ninja talpra ugrott és kunai-t vett elő. Támadó állásban várták hogy mi fog történni. Szerencsére csak Gai és Lee jött vissza. Neji és Arisa fellélegzett. Gai-t és Lee-t meglepte de nagyon örültek hogy Arisa már magához tért. Végül meggyújtották a tűzet és vacsoráztak. Vacsora után lefeküdtek aludni mert reggel indulni kellett. Most is volt egy őr. Ezúttal Gai-sensei őrködött. Este nem történt semmi. A gyerekek nyugodtan aludtak.

-Ébresztő! Keljetek fel hétalvók!- hallatszott Gai kiáltása reggel.

Mindhárman felkeltek és összepakoltak hogy indulhassanak. Némán folytatták útjukat. Arisa és Neji sokat néztek egymásra de nem szóltak egymáshoz. Zavarban voltak attól amit este történt. Az út hosszú és unalmas volt mert nem történt semmi. De ezt nem bánta senki.  Egy gyönyörű vidéken voltak. Egy hegyi ösvényen mentek felfelé. Alattuk elterült a hatalmas erdő ahonnan jöttek. A hegy lábánál folyt egy kis folyó. Arisa hirtelen megállt. Nem vette észre de már méterekkel a többiek mögött ácsorgott és nézte a tájat. Kalandozásából Lee kiáltása zökkentette ki.

-Hey Arisa! Nem jössz? Gyere vagy itt maradsz.- kiáltotta Lee.

-Hogy? Megyek már.- mondta Arisa és társai után futott.

-Majd lesz még alkalmad gyönyörködni a kilátásban. Most mennünk kell.- mondta Gai-sensei.

A lány erre csak bólintott. Délben egy szirten pihentek meg. Ebéd közben beszélgettek és pihentek mert hatalmas utat tettek meg eddig. De tudták hogy a cél még messze van. Egy órát pihentek és utána indultak tovább. Estére leértek a hegy másik lábához. Mindenki nagyon fáradt volt mert a hegy hatalmas volt. letáboroztak. Amíg Neji, Lee és Arisa felverték a sátrat addig Gai-sensei hozott tűzifát. Mire a sensei visszaért mát állt a sátor.

-Gai-sensei készen vagyunk.- jelentette ki Lee.

-Rendben. Mivel már kevés élelmünk van ezért valakinek vagy valakiknek el kell mennie a közeli tóhoz halért.- mondta a férfi.

-Majd én hozok halat. Ha engedi.- jelentkezett Arisa.

-Rendben de Neji veled megy.- jelentette ki Gai.

A két gyerek bólintott és elindultak.

4. fejezet

A tó nem volt messze. Arisa és Neji beszélgettek amíg oda nem értek. Azt ami előző este történt nem hozták szóba. A tó nem volt nagy. A Hold és a csillagok fénye táncot járt a tó vízén. Mikor ezt Arisa meglátta a tavat sóhajtott egy nagyot.

-Hm?- nézett Neji a lányra.

-Olyan gyönyörű.- mondta halkan Arisa.

-Igen. Az.- felelte a fiú.

Egy ideig nézték a vízfelszínt majd Arisa gyomorkorgása zavarta meg őket. Arisa zavartan mosolygott és a tarkóját vakarta.

-Ahogy hallom éhes vagy.- mondta Neji.

-Igen. Fogjunk bár halat és menjünk vissza.- ajánlotta Arisa.

-Jó de nem látok egyet se.- mondta Neji miközben nézte a vizet.   

Arisa odaállt a fiú mellé és ő is szemügyre vette a tavat.

-Akkor a hal felejtős.- mondta a lány és már indult is volna.

-Byakugan.- mondta Neji és még egyszer.

-Hm?- fordult vissza Arisa.

-Vannak halak csak a kövek alatt.- mondta Neji.

-Miből gondolod?- kérdezte a lány.

-Látom őket.- jött a tömör válasz.

Arisa visszament és megállt a fiú mellett.

-A Byakugan. A Hyuuga klán különleges vérvonala.- mondta Arisa.

-Igen. Van ötleted hogy fogjuk meg a halakat?- kérdezte Neji.

Arisa nem mondott semmit csak lehajolt és belenyúlt a vízbe.

-Ez jég hideg.- mondta a lány.

-Van egy ötletem.- mondta Neji.

-Mi?- kérdezte Arisa.

-Ha segítek akkor eltalálod a halakat?- kérdezte Neji.

-Igen.- jött a válasz.

-Jól van.- mondta Neji és levette a pólóját.

Arisa elpirult mikor látta hogy mit csinál a fiú.

-Te…Te meg mit csinálsz?- kérdezte Arisa.

-Bemegyek a vízbe és segítek neked a célzásban. Amelyik halalt eltaláltad kiviszem.- mondta Neji.

Arisa bólintott. Zavarban volt de valahol örült hogy láthatja Neji-t félmeztelenül. Megrázta a fejét és a halfogásra koncentrált. Neji segítségével minden kunai célba talált. Neji mire kijött bőrig ázott és teljesen átfagyott a hideg vízben. Mikor kijött a szája kék volt és szemmel jól láthatóan remegett. Arisa megijedt mikor látta hogy Neji mennyire fázik. Gyorsan odament hozzá és gyorsan átölelte. Neji-t annyira váratlanul érte a lány tette hogy hátra lépet egyet.

-Mit csinálsz?- kérdezte Neji halkan.

-Nem akarom hogy megfázz.- felelte Arisa.

Neji zavarban volt de átölelte a lányt mert jó esett neki a lány testéből áradó meleg. Mikor Neji már nem remegett Arisa kicsit eltávolodott tőle.

-Jobb?- kérdezte kedvesen Arisa.

-Sokkal. Arigato.- felelte Neji.

-Nincs mit.- mosolygott Arisa.

Neji mikor belenézett Arisa kék szemeibe nem tudott mit mondani. Teljesen elveszett a kék csillogó szemekben. Percekig csak néztek egymás szemébe. Neji egyre közelebb hajolt az előtte álló szépséghez. Végül ajkuk egy puha csókban ért össze. Ez a csók rövid volt mert Neji nem volt biztos abban hogy a lány is ugyan azt érez iránta mint ő iránta. Mikor szét váltak Arisa meglepetten nézett a fiú szemébe. Neji legnagyobb meglepetésére Arisa átkarolta a nyakát és megcsókolta. Percekig így voltak de ezt az idilli pillanatot megzavarta a gyomruk korgása. Mikor ismét szétváltak elmosolyodtak.

-Menjünk mert Gai-sensei és Lee biztos aggódnak.- mondta csendesen Arisa.

-Hai.- bólintott Neji és felvette a pólóját.

Arisa összeszedte a halakat és elindultak vissza a táborba. Mikor visszaértek Gai megkönnyebbült mert már kezdett kicsit aggódni. Megsütötték a halakat és vacsora közben beszélgettek. Leginkább arról volt szó hogy a régebbi küldetéseken milyen harcokat vívtak az ellenséggel.

-Gai-sensei. Szeretnék bocsánatot kérni azért mert legutóbb elkapott az ellenség és emiatt veszélybe került a küldetés sikere.- mondta Arisa.

-Semmi baj. Nem tehetsz róla. Hiszed vagy sem de nem egyszer volt rá példa hogy Neji-t vagy Lee-t legyőzték. Az esetből megtanulhattad hogy mindig figyelni kell.- mondta a sensei.

-Igen. Felejtsd el. Már bebizonyítottad hogy jó ninja vagy.- helyeselt Lee.

Nej csak bólintott. Arisa megkönnyebbülve sóhajtott. Örült hogy senki sem haragszik rá.

Beszélgetés közben kiderült hogy Neji miért vizes és hogy milyen volt a halfogás. Vacsora után Gai-sensei kivételével mindenki lefeküdt aludni. Gai-sensei őrködött.

5. fejezet

Neji és Arisa nagyon boldogok voltak. Sokáig nem tudtak aludni. Csak a másikra tudtak gondolni. Várták a reggelt hogy újra együtt legyenek. Végül elaludtak. Reggel Lee kiáltására ébredtek fel. Reggeli után összeszedték a holmijukat és folytatták útjukat. Egy meredek lejtőn haladtak lefelé. Sajnos Lee megcsúszott és az előtte haladókat magával sodorva legurult a lejtőn. Gai-sensei is a társasággal együtt gurult le. Vagy 100 métert gurultak mire egy ösvényre estek. Az ösvény 3méterrel volt alacsonyabban a lejtó aljától. Mindenki nagyot nyögött. A kupac aljára Arisa került. Rá Gai-sensei, Lee majd Neji. Pontosabban nem lehetett megállapítani ki hol van mert szinte egyszerre értek földet és egy csomóban voltak. Senki nem tudta hogy valamelyik végtagja hol van és melyik kié. Mindenki nyöszörgött mert mindene fájt. Beletelt pár percbe mire fel tudtak állni.

-Lee ezt jól megcsináltad.- morogta Neji mérgesen.

-Neji ne mérgelődj. Úgyis erre kellett jönni. Legalább hamarabb leértünk.- mosolygott a lány.

Gai nem mondott semmit csak bólintott.

-Merre kell menni?- kérdezte Lee.

-Hmm.- gondolkodott a sensei miközben egy térképet tanulmányozott.

Amíg a sensei a térképpel foglalatoskodott addig diákjai körbenéztek. Az erdő csendes volt. Semmi nem utalt arra hogy a közelben lenne egy falu.

-Arra!- kiáltotta Gai és mutatott a megfelelő irányba.

Gai-sensei elindult és tanítványai szó nélkül követték. Egy ideig sántítottak mert még érezték az esést. Hosszú órákig mentek. Csak délben álltak meg egy kicsit. Balszerencséjükre a pihenőt egy csapat ninja zavarta meg. Nem volt nehéz kitalálni hogy a tekercset akarják. Gai és csapata gyorsan talpra ugrott és harcolt a támadókkal. Ezek a ninják sokan és jól képzettek voltak. Fegyverek csattogtak, adrenalin az egekben, fájdalmas nyögések. Arisát hasba rúgta az egyik ellenség. A lány emiatt nekivágódott az egyik fának és a földre esett. Elkezdett köhögni és a szájában meleg és fémest ízt érzett. Vért köhögött. Kiköpte a vért majd megpróbált felállni. Neji egyből odament volna segíteni de elállták az útját. Eközben Lee és Gai-sensei vállvetve harcolt. Amint Arisa talpra állt az egyik férfi hasba szúrta. A lány nyögésére Gai és Lee is felfigyelt. Neji nem tudott megmozdulni a látványtól. A lány a hasához kapott. Hirtelen egy pukkanás után a lány helyén egy farönk volt.

-Kawarimi?- kérdezte meglepetten a férfi.

-Pontosan.- felelte a lány és gyomron vágta ellenfelét.

Mindenki megkönnyebbült mikor látták hogy Arisának kutya baja.  Sajnos nem tudtak sokáig örülni mert az ellenség támadott. Nagy nehezen Gai, Neji, Lee és Arisa egymás mellé került. Háttal álltak egymásnak és egymás után védték  ki az ellenség támadását. Kezdtek nagyon fáradni.

-Most mit csináljunk Gai-sensei? Túl sokan vannak!- nézett Lee segítség kérően tanárára.

-Nem tudom.- jött a válasz.

-Van egy ötletem.- mondta Arisa.

-Mi?- kérdezte a sensei.

Arisa nagyon halkan elmondta mit talált ki. Gai-sensei a terv hallatán elmosolyodott és bólintott. Egymásra néztek és mikor Gai bólintott Lee elővett egy füst bombát és a földhöz vágta. Mire elült a füst addigra Gai és csapata eltűnt a támadók gyűrűjéből. Az ellenség értetlenül nézett körbe. Beletelt néhány percbe mire az ellenség elhagyta a küzdőteret és Gai-ék után eredt. Eközben Gai és csapata már messze járt. Magasan a fák lombjának a takarásában haladt a célja felé.

6. fejezet

Mikor messze maguk mögött hagyták azt a helyet ahol megtámadták őket megálltak pihenni. Neji megállapította hogy az ellenség elvesztette a nyomaikat. Kicsit pihentek és tovább mentek.

-Jó ötlet volt.- mosolygott Gai és megveregette Arisa vállát.

-Arigato.- mosolyogott vissza a lány.

-Milyen messze van még a falu ahova mennünk kell?- kérdezte Neji.

-Hmm… lássuk csak….. még legalább 10 km.- mondta Gai miközben a térképet bújta.

-Akkor induljunk!- kiáltotta Lee lelkesen.

-Csak ne olyan hangosan.- intette le Gai tanítványát.

Lee bólintott és indultak tovább. Némán és gyorsan haladtak. Arisának nagyón jól esett a dicséret. Mivel Arisa elgondolkodott észre se vette hogy lemaradt. Csak az hozta vissza a valóságba hogy érezte hogy valaki megfogja a kezét. Gyorsan odafordult és Neji mosolygós arcával találta szembe magát. Erre Arisa is elmosolyodott. Nem mondott semmit csak megfogta a fiú kezét és gyorsított kicsit a léptein. Késő délután értek a faluba. Viszonylag hamar megtalálták a falu vezetőjének az házát. Az egyik szolga egyből bekísérte a ninjákat az egyik szobába. mindenki helyet foglalt. Végül megjelent egy testes férfi és leült a ninják előtt lévő asztal mögé.

-Kaiji-sama. – mondta a szolga.

A négy ninja meghajolt a férfi előtt.

-Ezek szerint elhozták a tekercset.- mondta Kaiji.

-Hai.- bólintott Gai-sensei és átnyújtotta a tekercse.

-Lehet egy kérdésem?- kérdezte Halkan Arisa.

-Igen.- mondta a férfi.

-Nekünk azt mondták hogy egy másik csapat már előttünk elindult és elhozta önnek az igazi tekercset és a miénk nem igazi. Ezt nem értem.- mondta a lány.

-Az csak elterelés. A másik csapatnál volt az áltekercs. Maguknál volt az igazi. Hokage-sama azt mondta hogy az a csel hogy elhiteti mindenkivel hogy az igazi tekercs van a másik csapatnál.- mosolygott Kaiji.

-Nani?!- kiáltott fel Lee.

-Jól hallották. Most kérem menjenek vissza Konohába és mondják meg Tsuade-sama-nak hogy megkaptam a tekercset. További jó utat hazafelé.- mondta a férfi és távozott a szobából.   

A ninják a meglepettségtől csak bámultak maguk elé. Pár perc múlva tértek magukhoz a döbbenetből. Végül kikísérték őket és elindultak haza. Mikor kiértek az erdőbe felugrottak az egyik fa ágára és amilyen gyorsan csak tudtak mentek haza. A visszautat gyorsan megtették. Pár nap alatt ismét a már jó ismert erdőben voltak. Gai-sensei haza engedte diákjait és ő ment jelentést tenni a Hokage irodájába. Tsunade nagyon elégedett volt Gai és csapata teljesítménye miatt. Gai nagyon büszke volt mindhárom tanítványára. Tudta hogy mindhárman nagyszerű ninják lesznek. És jól tudta. Két év múlva már mindhárman letették a Jounin kiválasztó vizsgát. Arisa, Neji és Lee szinte minden szabad idejüket együtt töltötték.

THE END