3. fejezet

Másnap Yusukéék elmentek a vidámparkba. Egész nap ott voltak és jól szórakoztak. Olyan jó kedvük volt hogy teljesen megfeledkeztek Nekoról. Még Hieit is rá tudták venni hogy menjen velük. Csak estefelé indultak haza. Kurama egy idő után elvált barátaitól és egyedül folytatta az utat. Sokat gondolkodott a múlton. Sok minden eszébe jutott arról mikor még démon róka volt. A gondolataiból váratlan léptek zaja zökkentette ki. Felnézett és elkerekedtek a szemei. Neko jött vele szemben. Kurama elmosolyodott.

-Nem változtál semmit.- mondta a fiú mikor a lány mellé ért.

-Mi van?- fordult a fiú felé Neko.

-Jól hallottad. Régen is profi voltál.- mosolygott Kurama.

-Te meg miről beszélsz?- kezdett ideges lenni a bérgyilkos lány.

-Az előző életedről Neko.- felelte sejtelmesen Kurama.

-Te tiszta hülye vagy. Ki vagy te egyáltalán és honnan tudod a nevem?- sziszegte a „Fekete Macska”.

-Látom nem emlékszel rám. Csak egy nevet mondok. Youko Kurama.- felelte a vörös hajú és tovább ment.

Neko egy ideig nézett a fiú után majd ő is ment a maga dolgára. Sietnie kellett. Ma este tartott beszédet egy szenátor. Neko szerencséjére időben odaért. Könnyedén átugrotta a 7-8 m magas falat. Gyorsan átfutott a kerten majd fel egy erkélyre és onnan a ház tetejére. Neko hamar megtalálta azt a termet ahol célpontja készülődik a beszédre. A teremben rengeteg ember volt. A szenátort rengeteg testőr vette körül. Nekonak nem lesz könnyű dolga. Amikor a férfi elindult az emelvényre Neko gyorsan kinyitotta a ablakot és beugrott a terembe. Villámgyorsan a terem másik végébe szaladt. Senki sem vette észre. Neko a célpont háta mögé került. Az egyik testőr észrevette de azt Neko leütötte. Aztán visszafordult eredeti célpontja felé. A szenátor megérezte a fegyver csövét a hátán és ekkor egy dörrenést hallott mindenki. A fegyver elsült. Az emberek akkor fogták fel mi történt mikor a szenátor holtan esett össze. Mire a férfi élettelen teste földet ért Neko már nem volt mögötte. Mire a testőrök szétszélednek a hatalmas házban hogy megtalálják a gyilkost az már messze jár. Neko nyugodtan sétál. Nem kell attól tartania hogy hamar megtalálják.  Mire a szenátor biztonsági emberei körbejárják az épület kertjét Neko addigra már a város másik végében volt. a kihalt utcán egy lámpa alatt megpillantott egy talpig feketébe öltözött férfit. Nem sokkal a férfi előtt megállt.

-Jó munka volt. gyors voltál mint midig.- mondta a férfi.

-Tudom.- jött a tömör válasz.

-A gazdád nagyon elégedett veled.- folytatta az idegen.

-Hm.- volt Neko egyetlen válasza.

A férfi szúrós pillantást vetett Nekora.

-Csak nyalizni jöttél vagy van valami mondani valód? Kezd nagyon elegem lenni a folytonos hízelkedésedből.- mondta a Fekete Macska szárazon.

-Ide figyel! Attól még hogy te vagy a főnök házi macskája ne hidd hogy úgy beszélhetsz velem ahogy akarsz!-  kiáltotta idegesen a férfi.

-Miért? Talán harcolni akarsz velem? Ne feledd hogy semmi esélyed ellenem. De ha meg akarsz halni megteszem neked azt a szívességet hogy megöllek. Csak szólnod kell. Megértetted Kaiji?- kérdezte fenyegetően Neko és szeme vészjóslóan megcsillantak.

-Igen.- sziszegte Kaiji.

-Helyes.- bólintott a lány és tovább ment.

Kaiji mérgesen nézett utána majd ő is követte társát.

4. fejezet

Neko hazaért az üres és sötét lakásba. Felkapcsolt néhány lámpát és csinált magának vacsorát. Nem tudta elfelejteni a találkozást Kuramával. Pontosabban azt amit a fiú mondott.

-Teljesen hülye az a fickó. Nem is foglalkozok vele.- mondta Neko és lefeküdt aludni.

Neko nagyon fáradt volt ezért hamar elaludt. Egy tó parton állt. Mikor belenézett a vízbe egy fekete hajú, arany szemű, macska fülű lány nézett vissza rá. Hirtelen egy másik alak tűnt fel mellette. Neki ezüst haja és arany szeme volt. A most érkezett a vállára tette a kezét és elmosolyodott. Váltott a kép. Most is ugyanazzal a férfival volt csak mások is voltak ott és éppen menekültek valakik elől. Eztán egy olyan képet látott ahol ismét az ezüst hajú férfi mellett van de harcolnak egy szörny ellen. Legközelebb azt látta hogy a földön fekszik és a hasából dől a vér. Neko ekkor ébredt fel. Pontosabban ébresztette fel a telefon. Neko gyorsan megkereste a készüléket és felvette.

-Igen?- kérdezte álmosan a lány.

-…… Igen. Nem gond. Máris megyek.- mondta megszakította a kapcsolatot.

Neko felült az ágyában és megdörzsölte a szemét. Nyújtózott és elkezdett öltözni. Nem sokkal késöbb már az utcán volt. a levegő hűvöse hamar teljesen felébresztette a fiatal bérgyilkost. Neko egész idő alatt az álmon gondolkodott. Semmit sem értett belőle. Teljesen össze volt zavarodva. Mikor megérkezett a megadott címre megállt, vett egy nagy levegőt és egy ugrással már a kapu másik oldalán volt. gyorsan végig futott a ház előtti kerten majd be az épületbe. Rendkívüli hallásának és látásának köszönhetően viszonylag megtalálta aznapi áldozatának a hálószobáját. Nagyon halkan osont az áldozat szobája felé. Szinte hang nélkül nyitotta ki a szoba ajtaját és közelített az alvó férfihoz. Az ágy széléhez érve megállt én megnézte a férfi arcát. Nyugodt volt, fiatal olyan 30 év körüli lehetett. Neko a férfi fölé hajolt és óvatosan kitapintotta a gerincét. Két gyors mozdulattal kitört két csigolyát a férfi gerincéből. A férfi nem ébred fel és nem is érzett fájdalmat. Neko odament az ablakhoz és kinyitotta azt. Gyorsan kiugrott rajta és eltűnt az éjszakában. Most sem kellett sietnie mert nem csapott zajt és legközelebb csak reggel fogják felfedezni a férfi holttestét. Mire hazaért már kelt fel a nap. Ledőlt ruhástól a kanapéra és elaludt. De nem aludhatott sokáig mert egy macska az erkély ajtón ablakán. Neko félkómásan oda nézett.

-Mi van?- kérdezte álmosan Neko.

A macska csak nyávogott.

-Jól van. Gyere.- nyitotta ki az ajtót a fiatal bérgyilkos.

A macska mintha csak otthon lenne bement a lakásba és a konyha felé vette az irányt.

-De jegyezd meg hogy nem vagyok a gazdád.- mondta a macskának a ház úrnője.

Neko követte a macskát a konyhába és egy tálba töltött neki tejet majd ő is ivott a fehér folyadékból. A macska boldogan dorombolva lefetyelte a tejet. Neko megrázta a fejét és megsimogatta az állatot. Amint Neko megreggelizett elment zuhanyozni.  Nem idegesítette magát azon hogy nyitva van az erkély ajtó. Ha a macska eljött hozzá mindig nyitva hagyta neki az ajtót hogy tudjon távozni. Nagyon összevolt zavarodva.

-Azt tudom hogy ki voltam előző életemben csak azt nem tudom ki az az ezüst hajú fickó. Igaz hogy nem sok mindenre emlékszem. Egyszerűen nem értem. Mindegy. Majd csak lesz valahogy. Nem gondolkozhatok ezen mert az én életemben mindenre figyelnem kel. Nem akarok megint meghalni.- gondolkodott hangosan a fiatal bérgyilkos.