5. fejezet

Végül úgy döntött nem foglakozik az üggyel. Sokat lustálkodott otthon. Végül egy kis séta mellett döntött. Az útja a parkba vezetett. Legnagyobb meglepetésére ott találta Kuramát az egyik padon ülve.

-Ott az a fickó akivel egyik este találkoztam. Tuti hogy miatta van ez az egész álom ügy. Amíg nem bukkant fel nem volt semmi.- gondolta Neko.

Neko úgy tett mintha észre se vette volna a padon üldögélő vörös hajú srácot.

-Hm. Már nem is köszönsz nekem Neko?- kérdezte a fiú.

-Mi? Nem is ismerlek.- mordult fel a lány.

-Most lehet hogy nem de régen ismertél. Sőt!- mosolygott Kurama.

-Fogalmam sincs miről beszélsz.- válaszolt a bérgyilkos.

-Dehogyis nem tudod.- felelte Kurama.

-Mint már mondtam tiszta hülye vagy.- felelte a lány és indult tovább.

-Várj!- kapta el a lány kezét a róka démon.

-Mit akarsz?- kezded ideges lenni Neko.

-Beszélni vele.- jött a nyugodt válasz.

-Miről?- kérdezte még mindig ingerülten Neko.

-Csak gyere velem.- felelte Kurama és elengedte a lány kezét.

Neko megvonta a vállát és követte a fiút. Egy rég bezárt iskola udvarára mentek. A nap már lemenőben volt.

-Mit akarsz tőlem egyáltalán?- kérdezte a „Fekete Macska”.

-Többek közt szeretnélek emlékeztetni a teljes múltadra.- felelte a fiú.

-Ó igazán? Nos csak az a kis bökkenő van hogy tudom ki vagyok és ismerem a múltam.- gúnyolódott Neko.

-Ezt kétlem. Legalábbis egy részére biztos ismered.- felelte nyugodtan Kurama.

-NA ne nevettess. Mindenre emlékszem. nem vagyok hülye.- vágott vissza a lány.

-Ezt nem mondtam. Én nem erről hanem az előző életedről beszélek.- jött a nyugodt válasz.

-Ugyan. Mit gondolsz ki vagy te hogy ismerd az előző életemet?- próbált nyugalmat erőltetni a hangjába Neko.

-Akkor én voltam a gazdád.- felelte még mindig nyugodt hangon Kurama.

-Hogy? Az nem lehet mert régen a Szellemvilágnak dolgoztam és Koenma volt a gazdám.- lepődött meg a fiatal bérgyilkos.

-Tudom. De miután találkoztál velem elhagytad Koenmát és ahogy mondtad kóbor macska lettél.- felelte a vörös hajú.

-Ki vagy te?- kérdezte elképedve a lány.

Kurama csak elmosolyodott és felvette régi alakját. A lány szájtátva nézte a jelenetet. Nem hitt a szemének mikor látta hogy Kurama átváltozik azzá akit álmában látott.

-Így ismerős vagyok?- kérdezte az immár átváltozott Kurama.

-I…. igen.- hebegte Neko.

-Már emlékszel?- kérdezte a róka démon.

-Csak részletekre. De arra igen hogy azt hiszem barátok voltunk.- gondolkodott a lány de nem jutott semmi az eszébe.

Kurama visszaváltozott és közelebb ment a lányhoz. Megállt előtte és mélyen a szemébe nézett. Percekig csak a másik szemét nézték majd Kurama megcsókolta az előtte álló lányt. Nekot ez nagyon meglepte de ez a csók jutatott mindent az eszébe. Most már mindenre emlékezett. Amint minden megvilágosodott Neko számára viszonozta a csókot. Ezt az idilli pillanatot Neko mobiljának a csörgése zavarta meg.  

-Igen?- szólt bele a készülékbe miután elhúzódott a fiútól.

-…..Igen. Nem gond. Mikorra érjek oda?- kérdezte a lány.

-….Értem. nem sokára ott vagyok.- azzal megszakította a kapcsolatot és a zsebébe süllyesztette a telefont.

-Menned kell?- kérdezte kissé csalódottan Kurama.

-Igen.- felelte a lány és elindult a megadott helyre.

-Mikor látlak legközelebb?- kérdezte Kurama.

-Nem tudom. De ne aggódj. A macskáknak kilenc élete van.- felelte a lány azzal eltűnt a sötét utcán.

-Tudom.- mondta halkan Kurama majd hazament.

Tudta hogy Neko miért ment el. Tudta hogy a lány ma este ölni fog. De ez nem zavarta mert szerette. Nagyon is. Valamennyire megnyugtatta az a tudat hogy a lány tud magára vigyázni de még ennek ellenére is féltette szerelmét.

6. fejezet

Neko számára ez a munka sem volt különb a többitől. Rutinosan csinálta. Hamar végzett és ment haza pihenni mert nagyon fáradt volt. Nem a munka fárasztotta ki hanem a mai nap történései. Ez túl sok volt a számára egy napra. Sokáig nem tudott elaludni de végül a fáradtság ringatta álomba. Reggel hamar felébred. Először azt hitte csak álmodta a tegnap történteket de végül rájött hogy az nem álom volt hanem a valóság. Nagyon boldog volt. boldogan sétált a parkba és remélte hogy találkozik Kuramával. Szerencsére a fiú most is ott ült ahol tegnap.

-Hahó.- mosolygott Neko a fiúra.

-Szia. Látom jól vagy. aggódtam érted.- mondta Kurama és megölelte a lányt.

-Nem kell féltened. Tudok vigyázni magamra. Meg amúgy is a macskáknak 9 élete van.- mosolygott kedvesen Neko.

-Tudom.- bólintott Kurama és sétálni indultak.

Az egész napot együtt töltötték. Csak késő délután Kuramának el kellett mennie mert találkozója volt Yusukéékel. Neko boldogan sétált hazafelé de egy nagyon ismerős hang egyből eltűntette a jókedvét.

-Na mi van? csak nem a kis barátod?- kérdezte egy gúnyos hang.

-Közöd?- kérdezett vissza Neko.

-Csak kérdeztem.- vont vállat a férfi.

-Mit akarsz Kaiji?- kérdezte gyanakodva a lány.

-Semmit. Csak megláttalak titeket együtt. Én a helyedben nem kezdenék ki senkivel mert nem lehet tudni mikor kerül bajba a fiúd.- mondta Kaiji.

-MI?! Ezt hogy érted? Válaszolj te féreg!- kérdezte idegesen Neko.

-Hű de fúj a kis cica. Nyugi.- emelte fel védekezően a kezét a férfi.

-Takarodj a szemem elől amíg szépen mondom vagy megöllek itt és most.- sziszegte fenyegetően a „Fekete Macska”.

A férfi vállat vont és elment. Neko nagyon ideges volt. nem tudta mire vélni Kaiji szavait. Idegességében gyorsan elindult abba az irányba amerre Kurama ment az imént. Legnagyobb szerencsétlenségére a fiút semerre sem látta. Káromkodott magában egy sort majd elindult az egyik irányba. Sötétedés után még mindig az utcákat rótta. Nagyon idegesítette az amit Kaiji mondott. Féltette Kuramát. Nem is kicsit.

-A francba. Vajon Kaiji hogy értette? Előbb vagy utóbb megölöm azt a férget. Ha hozzámer érni Kuramához azt is megbánja hogy megszületett. A halál megváltás lesz a számára. Ha keresztbe akarnak tenni nekem és megkeresik Kuramát akkor neki annyi. Nálunk vannak a legjobb bérgyilkosok.- gondolkodott magában Neko.

Hirtelen Kurama hangjára lett figyelmes. Nem messze tőle Kurama jött és vele két másik fiú. Neko körbe nézett de nem látott senkit sehol. Mindig is nagyon óvatos volt. Az óvatossága sokszor mentette meg az életét. És tudta hogy soha nem lehet elég óvatos. Főleg az ő szakmájában. Neko nagyon elfáradt mert egy csomót rohangált. Nekidőlt egy ház falának és sóhajtott egy nagyot.

-Neko?- hallotta Kurama hangját.

-Szia!- erőltetett egy mosolyt a lány.

-Szia. Mit keresel erre? Vagy jobb ha nem tudom?- kérdezte barátságosan a fiú.

-Nem. Most kivételesen nem azért. Csak gondoltam sétálok egy kicsit.- hazudott Neko.

-Akkor van kedved velünk jönni?- kérdezte a vörös hajú fiú.

-Ha nem zavarok.- jött a válasz.

-Nem zavarsz. Ugye Yusuke?- nézett barátjára a róka démon.

-Nem. De nekem ismerős vagy valahonnan.- gondolkodott el az említett.

-Honnan? Nem is találkoztunk.- felelte Neko.

-Nekem is ismerős. Nem ő bunyózott össze a Kerti törpével?- kérdezte Kuwabara.

-De igen.- világosodott meg Yusuke.

-Nyugi fiúk. Neko nem fog bántani titeket.- nyugtatta társait Kurama.

-Miből gondolod és honnan ismered te ezt a csajt?- kezdett Kuwabara  ijedten.

-Legyen elé annyi hogy senkit nem pántok aki nem vívja ki a haragomat.-  válaszolt Kurama helyett Neko.

-Ez azért megnyugtató. De azért kicsit tartok tőled.- mondta Yusuke.

-Miért?- kérdezte Neko.

-Mert az egyik haveromnak jól elláttad a baját. Ő az egyik legerősebb köztünk.- felelte a szellem detektív.

-Biztos.- volt a bérgyilkos egyetlen válasza.

7. fejezet

Yusuke és Kuwabara miután megismerték Nekot nem féltek tőle. Sőt! Nagyon megkedvelték. Neko nem is sejtette hogy amíg a barátaival beszélget sötét merénylet készül ellene. Aki a merényletet szőtte az nem volt más mint a „gazdája”. Egy sötét szobában két férfi volt. az egyik egy székben ült míg a másik vele szemben állt.

-Ahogy látom Neko nagyon elgyengült. Már nem olyan mint régen. Az a fickó teljesen megváltoztatta. Nem hagyom hogy a legjobb emberem ilyenné váljon. Öld meg azokat a kis férgeket.- mondta jéghidegen a székben ülő férfi.

-Igenis uram. Ezer örömmel.- mosolyodott el gonoszan a másik.

-Kaiji! Nekot hagyd életben.- figyelmeztette beosztottját a férfi.

-Igen is- mondta a bérgyilkos.

Kaiji távozott és megkereste leendő áldozatait. Neko csak késő este ért haza. Mikor ágyba került csak feküdt és nézte a plafont. Nagyon boldog volt.

-Mióta találkoztam Kuramával teljesen megváltoztam. Szinte magamra sem ismerek. Már nem vagyok olyan érzéketlen gyilkoló gép mint pár napja. Nem tudom meddig tudnám csinálni ezt a melót. most hogy eszembe jut nem is akarok bérgyilkos lenni. Most hogy tudom milyen a normális élet én is erre vágyom.- gondolta Neko.

Ezekkel a gondolatokkal a fejében aludt el. A napot egyedül töltötte mert Kurama és a többiek suliban vannak. Este ment hogy találkozzon Kuramával és a többiekkel. Mint mindig most is szokásos ruhájában volt. többek közt azért hogy elejtse fegyverét. Amíg ment azon gondolkodott hogy hogyan tudná a háta mögött hagyni az eddigi életét. Tudta hogy nehéz lesz. Ismerte a főnökét és a többi bérgyilkost.

-A fenébe. Bárcsak ne ezt a hivatást választottam volna. Az a legrosszabb hogy ha beszálltál utána nincs kisszállás. Soha nem szabadulhatok meg ettől az egésztől.- gondolta a lány.

Miközben ezen járt az agya megérkezett a megbeszélt helyre. De se Kurama se a többiek nem voltak ott. Nekot rossz előérzet kerítette hatalmába. Kezdett ideges lenni. De pár perc múlva megjöttek a barátai. Kurama megcsókolta szerelmét és elindultak. Pontosabban csak indultak volna mert Neko meglátott valakit a közeli hídon aki nagyon ismerős volt neki.

-Mindjárt jövök. Valamit el kell intéznem.- mondta Neko és elindult a híd felé.

-Mit keresel itt?- kérdezte Neko és megállt a férfi mellett.

-Csak egy kis dolgom akadt.- felelte a fickó.

-Kaiji ne hazudj mert szörnyen rosszul csinálod. Na ki vele mit akarsz.- kezdett fogyni a lány türelme.

-Csak a főnök küldött. Azt mondta ha itt hagyod ezeket a taknyosokat akkor megbocsát neked mert szerinte meggyengültél. Viszont ha nem akkor meg kell hogy öljem őket. Megjegyezném hogy én adok neked választási lehetőséget. A főnök azt akarta hogy öljem meg őket. De lásd kivel van dolgod te dönthetsz.- felelte Kaiji.

-Ha csak egy ujjal is hozzájuk érsz és kitaposom a beled. Világos?- fenyegetőzött Neko.

 -Nyugi cicus. Te döntesz.- gúnyolódott Kaiji.

Neko ránézett a barátaira. Az esti sötétség miatt alig látta őket majd újra a másik bérgyilkosra nézett. Nagyot sóhajtott.

-A harmadik lehetőséget választom.- felelte a lány.

-Mi?- horkant fel a férfi.

-Megöllek téged és elvan intézve a dolog.- húzódott gonosz mosolyra a lány szája.

A két bérgyilkos egyszerre rántott fegyvert. Kaiji lőtt először. Neko sikeresen elkerülte a golyót és célba vette ellenfelét. Nem sokat célzott és lőtt. A férfit szíven találta. Kaiji nekitántorgott a híd korlátjának és beleesett a folyóba. Neko felállt és lenézett. Látta amint a férfi holttestét elviszi a víz. A fiúk a hídra futottak hogy megnézzék mi történt.

-Mi volt ez? Miért lövöldöztél?- kérdezte Yusuke.

-Nyugi. Csak volt egy kis elintézni valóm.- felelte a lány.

-De te jól vagy?- aggódott Kurama.

-Persze. Semmi bajom. Nem kell féltened. Nem halk meg egykönnyen.- felelte Neko.

Kurama bólintással nyugtázta a dolgot.

-Milyen elintézni valód volt?- kérdezte Kuwabara.

-Jobb ha nem tudod.- mondta sejtelmesen a „Fekete Macska”.

-Na akkor mehetünk? Farkas éhes vagyok.- váltott témát Yusuke.

Mindenki bólintott. Neko csak látszólag volt boldog. Tudta hogy ezzel még nem szabadult meg a „gazdájától”. A neheze még hátra volt. mivel Neko nagyon okos volt ezért hamar rájött hogy ha megakar szabadulni eddigi élete minden morzsájától akkor az egész bagázst fel kell számolnia. De ez nehéz lesz. Mivel sok jó bérgyilkos volt a szervezet tagja. De nem voltak olyan jók mint Neko. Az este mindenki jól mulatott. Csak Neko volt nagyon csöndes. Kuramának se mondta el miért ilyen hallgatag. Egész idő alatt azon törte a fejét hogy miképpen kéne véget vetni ennek a rémálomnak. Mikor Kuramával elérték a háza kapuját Kurama rákérdezett a lány fura viselkedésére.

-Neko kérlek áruld el mi a baj. Csak azt ne mondta hogy semmi mert azt nem hiszem el. Látom hogy valami nincs rendben veled.- mondta a vörös hajú fiú.

-Jól látod. Az az igazság hogy igenis baj van. Mikor a hídon lövéseket hallottatok az azért volt mert egy másik bérgyilkos eljött hozzám és megfenyegetett. A főnököm azt üzente hogy hagyjalak titeket ott és akkor megbocsátja hogy szerinte elgyengültem. Mint korábban láthattad régen egy érzéketlen gyilkos voltam. De ha ezt nem teszem akkor megöltek volna titeket és elsősorban téged. Mivel egyik megoldás sem tetszett ezért úgy döntötte, hogy megölöm a fickót. Ezért volt a lövöldözés.- felelte a lány.

-Értem. Megbántad?- szakította félbe szerelme mondani valóját Kurama.

-Nem. Kérlek hallgass végig. Ismerem a gazdám és tudom hogy ezzel nagyon felbőszítettem. Most már csak úgy tudom elintézni a dolgokat ha felszámolom azt s bagázst.- felelte Neko.

-De lehet hogy akkor meghalsz.- ijedt meg a fiú.

-Mondtam már. Ne félts. De csak így élhetek majd normális életet. Mert már nem akarom a halálosztó szerepét játszani. Egy életre is sok embert öltem már meg. És nézz rám csak 16 éves vagyok. Elegem van ebből.- felelte Neko.

-Értem. Legalább engedd hogy segítsünk. Egyedül nincs esélyed.- aggodalmaskodott Kurama.

-Nem. Arról szó sem lehet. Nem akarom hogy miattam meghalljatok. És nincs vita.- mondta a lány ellentmondást nem tűrően.

-De…de….- kezdte Kurama

-Semmi de! nem akarom hogy meghalj. Kérlek ne akarj velem jönni.- vágott a fiú szavába a lány könnyeivel küszködve.

-De… jól van.- törődött bele Kurama.

-Holnap ilyenkor felhívlak ha túléltem ha nem hívlak akkor tudni fogod hogy mi történt.- ölelte meg kedvesén Neko.

-Jó. De tudd hogy mindig várni foglak. Nem számít meddig.- ölelt vissza a fiú.

-Most kérlek menj haza és siess. Mond meg a barátaidnak hogy maradjanak ki ebből.- mondta Neko és kinyitotta a kaput.

Kurama bólintott és búcsúzóul megcsókolta kedvesét majd haza ment. Annak ellenére hogy tudta hogy nem kell féltenie Nekot nagyon aggódott.

-Legyen Neko bármilyen jó óriási túlerővel kell majd szembe néznie. Nagyon remélem sikerül megúsznia valahogy. Nem akarom elveszíteni. Még egyszer nem. Azt nem bírnám ki. Istenem kérlek segíts neki.- fohászkodott Kurama.

Eközben Neko hazaért és elővette a többi pisztolyát is. Sejtette hogy már mindenki tudja hogy ott akarja hagyni őket ezért meg akarják majd ölni. Keserűen elmosolyodott majd elindult. Gyorsaságának köszönhetően viszonylag hamar megérkezett. A sejtése beigazolódott. Szinte amint belépett az épületbe és befordult volna az egyik sarkon megtorpant.

-Ezek hülyének néznek. Tudom hogy amint befordulok arra a folyosóra szitává lőnek. Nem vagyok kezdő akit könnyű elkapni. Barmok.- rázta meg a fejét Neko.

Onnan ahol állt látott egy poroltót. Egyből támadt egy ötlete. Célba vette a piros tartályt és lőtt. A terv bevált mert a tartály szétrobban és a keletkező porba nem lehetett látni szinte semmit. Neko ezt kihasználva rohant a fegyveresek közé és ölte meg őket. Párat életben hagyott mert nem látta őket. Mire elérte a liftet a por elült és tüzelni kezdtek rá. Gyorsan fedezékbe húzódott és amíg nem csukódott be a lift ajtó addig vaktában lövöldözött. Pár másodperc múlva az ajtó becsukódott és így megóvta a lány életét. Neko megnyomta a legfelső emelet gombját és amíg a lift felvitte kifújta magát. Szerencséjére nem találták el. Mielőtt felért volna a nyílt Neko kinyitotta a fülke tetején lévő vészkijáratot. Mivel Neko nagyon szűkhelyekre is be tudott  mászni ezért a fülke és a fal közötti kis helyen átügyeskedte magát és leereszkedett az alattuk lévő emeletre. Jól tette mert amint kinyílt a lift ajtaja golyózáport zúdítottak rá. Az egész fülkét szitává lőtték. Neko gyorsan elérte a megfelelő emeletet majd kis erőfeszítés árán kinyitotta résnyire az ajtót. Mikor megbizonyosodott arról hogy nincs veszély kimászott a lift aknából. Nem volt sok ideje bámészkodni mert a folyosó végén fegyveresek jelentek meg. Neko gyorsan az egyik folyosó felé ugrott. Az utolsó pillanatban tűnt el a kanyarodóban mert sortűzzel lőttek rá. Neko káromkodott magában egy sort.

-A fenébe. Ez sokkal nehezebb mint hittem. Most mit csináljak? A végén ementáli lesz belőlem. Ki kéne találni valamit. Hát persze!- kiáltott fel magában a lány mikor meglátta maga mögött az egyik iroda ajtaját.

Gyorsan kinyitotta és bement. Az ajtón szerencsére nem volt ablak. A lány gyorsan eltorlaszolta az ajtót és az ablakhoz ment. Kinyitotta és körbe nézett. Az épületet körül ölelő kis párkány nagyon keskeny volt. Szerencséjére éppen elég széles volt ahhoz hogy eltudjon távolodni az ablaktól. A hátát az épület falának vetette és oldalasan araszolt.

-Ha ezt túlélem elmegyek a cirkuszba légtornásznak vagy akrobatának.- viccelődött magában.

Lassan de biztosan haladt. Mikor egy fordulóhoz ért megtorpant.

-Ha most leesek akkor kis kanállal se tudnak összekaparni. Egy ekkora esés nagyon káros az egészségre.- gondolta Neko.

Igaza volt. Ugyanis 14 emelet magasban volt. elég a legkisebb hiba és leesik. Ezt még ő sem élné túl. Szépen lassan mozgott. Nagyon kellett arra is figyelnie hogy az erős szél le ne söpörje. Végül sikeresen vette a forduló és haladt tovább. Nagy szerencséjére a fegyveres őrök akik a folyosón voltak még mindig ott szobroztak és várták őt. Neko nagyon halkan kinyitotta az ablakot és elővett még egy pisztolyt. Gyorsan lelőtt két embert. Erre a többi is felfigyelt de mire rendesen tudtak volna reagálni Neko egyre több férfit lőtt le.  Pár golyó súrolta a testét. Most nem is tudott volna elhajolni a lövések elől mert ha elveszti az egyensúlyár akkor leesik. Mire lelőtte az utolsót is több sebből vérzett. Bemászott az épületbe és kicsit megállt pihenni. Nem volt az ilyesfajta akrobata mutatványokhoz szokva. Mikor valamelyest kipihente magát a hátsó lépcsőn  indult el fölfelé. Balszerencséjére alig lépett a lépcsőházba máris lőni kezdtek rá. Gyorsan a falhoz simult és viszonozta a tüzet. Tapasztalatának köszönhetően kevésszer lőtt mellé. Mire végzett a támadóival mind két fegyvertár kiürült. Gyorsan tárat cserélt és indult tovább. Gyorsan felért a legfelső emeletre. Kitárta a nehéz fémajtót de nem jött ki mögüle. Jól tette mert egy másik csapat fegyveres kezdett tüzelni. Mikor elcsitultak a fegyverek Neko kijött fedezékéből és lelőtte támadóit. Aki hamarabb cserélt tárat és nem halt meg az tudta viszonozni a tüzet. A lány félre ugrott a golyók elől de nem hagyta abba a lövöldözést. Vagy súlyosan megsebesítette ellenfeleit vagy megölte őket.

-Nem lehet igaz. Hányan vannak ezek? Már nem lehetnek sokat. Ha igen akkor bajban leszek mert kezd fogyni a lőszer és az erőm. Gyerünk tovább!- bíztatta magát a lány. Végül elérte főnöke irodáját. Berúgta az ajtót és egy bukfenc után fél térdre ereszkedve szegezte fegyverét előre. Meglepetten tapasztalta hogy a főnök nincs előtte. Neko felállt és beljebb ment. Mikor becsukódott mögötte az ajtó azonnal reagált és célba vette azt aki becsukta az ajtót.

-Csak nyugalom. Leteheted a fegyvert. Mond miért csinálod ezt? Nem volt jó dolgod mellettem? Megbecsültelek, te voltál a legjobb emberem. Te voltál a házi macskám.- mondta egy férfi.

-Lehet. Csak azért csinálom mert elegem van ebből az egészből. Már nincs szükségem gazdára. Mostantól kóbor macska vagyok.- felelte Neko.

-Ugyan. Gondolkodj egy kicsit. Rengeteg pénzt szereztél percek alatt. Milliók pár perc alatt. Sok ember örülne neki.- jött a válasz.

-De milyen áron?! Egy életre elég embert öltem. Élni karok. Olyan akarok lenni mint a többi normális ember. nem vagyok már olyan érzéketlen gyilkos mint régen.- mondta a lány.

-Jól van. ha a szép szóra nem hallgatsz akkor nincs más választásom. Normális életet akarsz? Majd a következő életedben!- kiáltotta a férfi és előrántott egy fegyvert.

Neko csak az utolsó pillanatban tudott reagálni. Ennek következtében a golyó majdnem szíven találta. Hanyatt fekve látta amint gazdája önelégült és diadalittas arccal közeledik felé. Neko elejtette mindkét pisztolyát. Jobb kezét a sebre tapasztotta és szikrázó tekintettel meredt egykori gazdájára. A férfi ismét elsütötte a fegyverét. Azt Neko el tudta kerülni az utolsó pillanatban. Nem volt sok ideje a tétlenségre mert újra és újra elsült a pisztoly. A lány csak az utolsó pillanatban tudta elkerülni a golyókat. Végül futás közben a derekához emelte jobb kezét. Ott hátul ugyanis egy fegyver volt. A lány amint előrántotta lőtt. Az a golyó amit ő lőtt ki és amit  főnöke lőtt az összeütközött a levegőben és hárították a támadást. A férfi ezen nagyot nézett. Tudta hogy a házi macskája nagyon jó lövész de erre még a legjobb mesterlövészek sem képesek. Főleg nem ilyen helyzetben és ilyen kevés célzással. Amíg ezen álmélkodott Neko kihasználta a helyzetet és szíven lőtte a férfit. Az holtan esett össze. Neko lihegve állt egyhelyben. Már nem kellett félnie ugyanis már nem támadta meg senki sem. Neko előtt elsötétült a világ és többé nem hallott semmi és nem érzett fájdalmat. Eközben Yusuke lakásán mindenki aggódik. Kurama idegességében fel-alá járkált. A feszültséget szinte tapintani lehetett a levegőben. Végül megszólalt Kurama mobilja. A fiú odarohant a készülékhez és beleszólt:

-Igen? Neko?

THE END