Szomorú ünnep

Tél van. Közeleg a Karácsony. Az emberek a városban járkálnak és keresnek ajándékokat. Az egész csapat Yusukénél ünnepel. Yusukéék úgy döntöttek hogy neveket húznak és a húzott személynek vesznek ajándékot.

Ez lett az eredmény:

Yusuke – Keiko

Keiko – Botan

Kurama – Hiei

Hiei – Yusuke

Kuwabara – Yukina

Yukina – Seriyu

Seriyu – Genkai

Genkai – Yuri ( őt nemrég ismerték meg. Mivel Yuri ekkor nem volt velük Genkai írta fel a nevét. )
mindenki azon törte a fejét hogy mit vegyen annak akit húzott. Végül eljött a várva várt nap. Az ajándékbontás előtt Yusuke beszédet mondott:

-Örülök hogy mindenki itt van. Nem tudom mit mondhatnék. Boldog Karácsonyt!- kiáltott fel boldogan Yusuke.

Készültek átadni egymásnak az ajándékokat de Genkai közbe szólt:

-Csak ne olyan hevesen. Nincs itt mindenki. Yuri nincs itt. Róla megfeledkeztetek?

-Tényleg nincs itt. De nem baj. Amilyen a természete csak rontaná a hangulatot.- mondta Kuwabara.

Ennek az lett az eredménye hogy Genkai megajándékozta a fiút egy hatalmas monoklival.

-Ostoba kölyök. Yuri viselkedése a múltja miatt ilyen. Ha ismernéd nem beszélnél így róla. Yuri azért ilyen mert mikor 8 éves volt a szeme láttára mészárolták le a családját. 10 éve olyan magányos hogy azt el se tudjátok képzelni. 10 éve minden ünnep nagy fájdalmat okoz neki. 10 éve nem kapott senkitől semmit se karácsonyra se a születésnapjára. Ne ítéljétek el őt a viselkedése miatt. Nekem elmondta hogy kedvel titeket. Most biztos otthon van és arra vár hogy legalább felhívjátok és legalább annyit mondjatok neki hogy: Kellemes Ünnepeket. Ő a barátainak tekint titeket de ti arra nem vagytok képesek hogy legalább ma gondoljatok rá.- szidta le a társaságot az öreg mester.

Ezt döbbent csend követte. Azt hitték hogy Yurinak azért ilyen a természete mert nem tetszik neki semmi se. Azt a legmerészebb álmukban sem gondolták volna hogy szegény lánynak ilyen szomorú sorsa van.

-De te se vettél neki semmit.- mondta Yusuke.

-Tévedsz.- felelte Genkai és elővett egy kis csomagot.

Yusukéék megbeszélték hogy elmennek Yurihoz és vele töltik az ünnepeket. Nagyon hideg volt kint. Fagyos téli éjszaka. Eközben egy távoli lakásban Yuri az ágyán fekszik és sír. A lakásban sötét van. Nem égnek a lámpák csak kintről szűrődik be a fény. Yuri a kis karácsonyfáját nézi és arra gondol milyen boldog volt régen. Azt remélte hogy legalább felhívják őt Yusukéék. Rajtuk kívül nem voltak barátai. Az éjjeli szekrényen lévő fényképet nézte. Azon ő volt a szüleivel. Yuri behunyta a szemét és megpróbált aludni. Mikor épp elaludt volna, kopogtak. Kikelt az ágyból és ajtót nyitott. A szeme még mindig piros volt a sírás miatt. Legnagyobb meglepetésére Yusukéék voltak az ajtóban.

-Hát ti? Mit kerestek itt?- csak ennyit tudott kinyögni a lány.

-Téged. Nem akarsz behívni minket a hidegről?- kérdezte vacogva Yusuke.

Yuri bólintott és beengedte a társaságot. Mikor Keiko lámpát kapcsolt Yurit elvakította a fény. Yurinak kis lakása volt. A szoba közepén lévő asztalon egy feldíszített kis fa volt. A fa alatt egy ajándék árválkodott. Ezt Yuri vette magának. A polcokon könyvek sorakoztak. A falakon képek voltak. Szép rend volt mindenhol. Az egyetlen ami rendetlen volt az Yuri ágya volt amin nemrég feküdt. Yuri szeme lassan hozzászokott a fényhez. A többiek ekkor vették észre, hogy Yuri sokat sírt.

-Szép lakásod van.- mondta Botan.

-Köszönöm. Kértek valamit?- kérdezte Yuri.

-Igen. Egyébként zavarunk?- kérdezte Yusuke.

-Majdnem elaludtam, de nem. Teát vagy kávét kértek?- kérdezte Yuri.

-Teát.- felelték egyszerre.

Yuri kiment a konyhába és mikor kis idő múlva kijött nagy meglepetés fogadta. A kis fája körül ajándékok voltak. Nem értett semmit. Mindenki vett egy bögre teát.

-Most miért nézel így? Ennyire meglep hogy kapsz valamit a barátaidtól?- kérdezte Genkai.

-I…Igen.- felelte a lány.

-Miért hisz barátok vagyunk.- felelte Botan Yuri nyakába ugrott.

-Sajnálom de én nem vettem nektek semmit se.- jött zavarba Yuri.

-Nem baj. Na bontsuk ki őket.- kiáltott fel vidáman Yusuke.

Mindenki kibontotta az ajándékát. Ettől az estétől kezdve minden évben Yurival ünnepeltek.

THE END