Az élet csak egy álom

Figyelmeztetés:

Ebben a történetben Kurama démon rókaként szerepel. Ez az előtt volt hogy az Emberek világába került volna.

Egy fiatal farkas démonlány sétál az Alvilágban. Fekete pólót és fekete nadrágot visel. A haja és a farka ezüst színű. Szép farkas füleit hegyezte mert tudta hogy milyen környéken ját. Tudta hogy ki ennek a területnek az ura. Tudta hogy bármikor meghalhat. Ha az a valaki akihez jött elutasítja akkor könnyen meghalhat. Ez nem érdekelte. Nem foglalkozott azzal hogy mi lesz ha elküldik. Remélte hogy nem küldik el mert nagyon jó harcos. Csak reménykedett hogy megfelel az elvárásoknak. Mert akit most keres az nem más mint a legendás bandita Youko Kurama. Ő is azt akarta amit mindenki más. Híres akart lenni. Azt akarta hogy mindenki ismerje a nevét. Lány létére nagyon jól harcol és nagyon bátor. Az egyetlen fegyvere a kardja amivel nagyszerűen bánt. Nem igazán tudta hogy merre keresse Youkot és a társait. Csak arra ment amerre az ösztönei vezették. Hetek óta csak gyalogolt. Reménykedett benne hogy  hamarosan megtalálja őket mert már nagyon fáradt volt. Tudta hogy ha hamar nem találja meg őket akkor nem kerülhet be a csapatba. Sejtette hogy Youko majd próbára teszi mert kíváncsi hogy mit is tud. Ilyen állapotban nehéz lesz bizonyítani. Végül nagy nehezen rátalált a csapatra. Mindenki nevetett mikor megtudták hogy mit akar.

-Ugyan! Ez a ribanc biztos nem tud harcolni. Csak egy nagyra vágyó gyerek aki nem tudja hogy mit akar és unatkozik.- nevetett valaki.

-Lehet hogy fiatal vagyok de nem unatkozom. Ha érdekel tudok harcolni méghozzá nem is rosszul. Ha nem hiszel nekem gyere és állj ki ellenem!- kiáltotta mérgesen a lány.

Mondatát hangos nevetés fogadta. Csak egy valaki nem nevetett.

-Van benne bátorság hogy így mert beszélni velünk. Pedig tudja hogy egy pillanat alatt megölhetjük. Figyelemre méltó.- mondta magában a banda vezér  Youko Kurama.

-Kurama mit gondolsz? Mi legyen ezzel a kis csitrivel? Megölhetem?- kérdezte Kurounue (ejtsd: Kurone).

-Nem. Kíváncsi vagyok mit tud. Te harc nélkül hagynád hogy így beszéljen veled valaki? Főleg hogy ez a valaki egy lány?- kérdezte Youko.

-Nem. Megküzdhetek vele?- Kurounue.

-Nem. Komera küzd meg vele. Szerintem ez rövid harc lesz. Komera mutasd meg neki hogy ki ellen állhat ki és ki ellen nem. Kétlem hogy sokáig tartana.- mondta lenézően Youko.

-Igenis. Gyere csak ígérem nem fog fájni csak egy kicsit.- mondta egy gonosz vigyor kíséretében Komera.

-Majd meglátjuk kinek fog fájni.- mondta határozottan a lány.

Elkezdődött a harc. Komera támadott először. A lány gyorsan ellenfele mögé került és egy jól irányzott rúgással a földre küldte. Komera akkorát kapott a gerincére hogy alig bírt felállni. A lány Youko előtt állt. Mindenki néma csöndben állt. Meglepte őket a lány ügyessége.

-Ügyes. Mi a neved?- kérdezte a vezér.

-Yuri Mao.- mutatkozott be Yuri.

-Egész ügyes vagy. Miért akarsz csatlakozni hozzánk?- kérdezte Youko.

-Azért mert egy izgalmasabb életre vágyok. Azt akarom hogy ismerjék a nevem. Ha ezt elakarom érni úgy gondoltam a legjobb ha a te csapatodban ezt elérhetem.- felelte a lány.

-Értem. Gyere de még vár rád néhány vizsga mielőtt teljes jogú tagja leszel a csapatomnak.- mondta Kurama és elindultak a tábor felé. Komera is velük ment. Páran faggatták a lányt hogy hol tanult így harcolni és Yuri válaszolt minden kérdésükre. Telt az idő. Végül Yuri az utolsó feladatot is sikeresen elvégezte. Mindenkit meglepett az ügyessége. Mikor ellopta azt a kincset amit Youko mondott elment pihenni. Közben azokkal  beszélgetett akikkel megbarátkozott. Bement a sátrába és lefeküdt. Amint lehunyta a szemét elaludt. Végül arra ébredt hogy valaki rázza a vállát. Mikor kinyitotta a szemét meglátta ki ébresztgeti őt. Kurounue volt az.

-Ébred. Kurama beszélni akar veled. Azt mondta hogy menj a sátrába. Siess!- mondta Kurounue.

-Oké. Köszi hogy szóltál.- mondta Yuri és kiment.

Mikor kiért sokan figyelték őt. Yuri kicsit meglepődött ezen. Egyenesen Youko sátra felé vette az irányt. Mikor odaért megállt.

-Yuri vagyok. Bemehetek?- kérdezte a lány.

-Igen.- jött a válasz.

Yuri bement és megállt Youko előtt.

-Látni akartál.- kezdte kicsit bátortalanul a lány.

-Igen. Nézetem az eredményeidet és megkell hogy mondjam hogy egész jó. Ha még sokat edzel még jobb is lehetsz. Csak azért hívattalak mert teljesítetted a vizsgát. Teljes jogú tagja vagy a csapatnak.- közölte a hírt Youko.

-Komolyan? Alig hiszem el. Ez fantasztikus. Nagyon örülök.- örült Yuri.

-Komoly. Most menj pihenni fáradt lehetsz.- utasította a lány Youko.

-Igenis. Nagyon köszönöm. Nem fogsz csalódni bennem.- ígérte a lány.

-Azt majd meglátjuk.- felelte hűvösen Kurama.

Yuri kiment a sátorból és elmondta barátainak a jó hírt. Mindenki örült. Telt az idő és Yuri egyre jobb harcos lett. Pár hónap után Youko ellen is kiállhatott harcolni. Egy tisztáson harcoltak. Yuri mindent beleadott. A harc sokáig tartott. Yuri egy jól irányzott rúgással a földre küldte Kuramát. A kard hegyét a fiú tokához tette.

-Akarsz még harcolni?- kérdezte a lány.

Kurama nem mondott semmit. Ügyesen kigáncsolta a lányt. Mikor Yuri a földre esett Kurama gyorsan ráfeküdt hogy a földön tartsa.

-Akarsz még harcolni?- ismételte meg a lány kérdését.

-Nem. Te győztél.- ismerte be a vereséget Yuri miközben megpróbált kiszabadulni. A szabadulási kísérlet hiába való volt.

-Helyes. Nagyon sokat fejlődtél. Akkor ebben az esetben teljesítened kell egy kívánságomat.- mondta Kurama.

-Ige. Mi a kívánságod?- kérdezte Yuri.

-Nem tudom. Van valami ötleted?- kérdezte Kurama.

-Tudod mit? Majd ha kitaláltál valamit akkor szól.- ajánlotta a lány.

Kurama nem mondott semmit csak egyre közelebb hajolt Yurihoz. Yuri nem értette hogy Youko mit akar csak feküdt a földön mert Youko nem hagyta felállni. Végül az ajkuk egy puha csókban ért össze. Yurit ez nagyon meglepte de ne ellenkezett. Régóta tetszett neki Youko. Átölelték egymást és percekig így feküdtek. Nem akarták hogy ez a pillanat véget érjen. Nagyon szerették egymást. Mindketten attól féltek hogy a másik vissza utasítja és ezért nem mondták el a másiknak. De már tudták hogy mit érez a másik. Már nem volt szükség szavakra. Csak feküdtek és élvezték a másik közelségét.

-Szeretlek Yuri. Szeretlek amióta csak megláttalak. Csak nem tudtam hogy mondjam el. Féltem hogy visszautasítasz.- mondta Kurama.

-Én is szeretlek Youko. Nagyon szeretlek.- mondta Yuri.

Csak ennyit mondtak és folytatták a csókolózást. Yuri engedte hogy Kurama keze felfedező útra induljon. Megbabonázva feküdtek. Ezt a felhőtlen boldogságot csak a társaik hangja zavarta meg. Mind ketten felültek és körbe néztek.

-Ez nem igaz. Ezek is jókor zavarnak.- mérgelődött Kurama.

-Ne mérgelődj elég rég eljöttünk. Biztos aggódtak. Szerintem menjünk vissza.- ajánlotta a lány.

-Rendben. De erről ami most történt ne szólj senkinek.- mondta Kurama.

Yuri nem igazán értette de csak bólintott. Elindultak vissza a táborba. Útközben sokat beszélgettek. Este Youko és Yuri csak egymásra tudtak gondolni. Még mindig úgy érezték mintha a másik ott lenne a karjai közt. Alig várták hogy újra együtt legyenek. Sokszor elmentek edzeni de nem csak edzettek.

-Yuri jössz edzeni?- kérdezte Kurama.

-Persze.- mondta mosolyogva Yuri.

-Yuri! Majd szeretnék beszélni veled.- ment oda a lányhoz Yomi.

-Rendben. Majd megkereslek.- mondta Yuri és elindult Youko után. De nem edzettek hanem élvezték egymás közelségét és azt hogy végre együtt lehetnek. Egy csoda szép tisztáson voltak. Próbáltak ellen állni de nem tudtak. Akkor és ott egymáséi lettek. Erre a napra mindig emlékezni fognak. Hosszú órákkal késöbb felvették ruháikat és vissza mentek a táborba. Már mindenki aludt mert késő este volt. Valaki azonban nem aludt. Látta amint Yuri és Youko megcsókolják egymást és mennek aludni. Vajon ki volt az aki figyelte őket? Senki sem tudja. Viszont ez az éjszaka megváltoztatta a szerelmes pár életét. Másnap Yuri odament Yomihoz.

-Yomi. Jó reggelt. Kérlek ne haragudj csak tegnap nagyon sokáig edzettünk Youkóval és nagyon fáradt voltam. Visszafelé majdnem elaludtam állva. Kérlek ne haragudj rám.- mondta Yuri.

-Semmi baj. Gondoltam hogy sokáig edzettek. Kurama sokat foglalkozik veled. Sokat fejlődtél amióta csatlakoztál hozzánk. Nagyon jól harcolsz és gyönyörű vagy.- mondta Yomi.

-Köszönöm.- pirult el Yuri.

-Ez az igazság. És az hogy….. amióta csak megláttalak csak rád gondolok.- vallotta be Yomi.

Yuri kérdően nézett rá. Nem értette hogy mire akar ezzel mondani neki a démon. Yomi ezt látva megszólalt.

-Nem érted?- kérdezte Yomi.

-Nem.- mondta a lány.

-Yuri én szeretlek téged. Mindennél jobban szeretlek. Csak eddig nem tudtam hogy mondjam el neked.- mondta Yomi.

Yurit ez nagyon meglepte. Azt hitte hogy Yomi kérdőre vonja azért mert este nem találkoztak mikor megbeszélték. A meglepettségtől szólni sem tudott. Nem akarta megbántani Yomit de ő Youkot szerette. Yomi volt a csapatban az első barátja és nem akarta összetörni a szívét. Szerencséjére Youko mentette meg ebből a kellemetlen helyzetből.

-Yuri beszélhetnék vele?- kérdezte Youko.

-Igen. Mindjárt megyek.- mondta Yuri.

-Kérlek ne haragudj de mennem kell. Majd még beszélünk. Szia.- mondta Yuri és odament Youkohoz. Yuri bement Youko sátrába és ott megbeszélték a következő lopás tervét. Mikor ezzel végeztek megbeszélték a tervet másokkal is. El akartak lopni egy nagyon értékes kristályt. A kristály értéke szinte felbecsülhetetlen. Este mindenki korán feküdt le de Yuri és Youko még beszélgettek egy kicsit. Csak attól féltek hogy a lopás során a másiknak valami baja esik. Csak egymást féltették. Végül Youko elkísérte Yurit a sátrához. A sátor előtt egy csókkal búcsúztak el egymástól. Az a valaki most is látta őket. Jobb lett volna ha most nem csókolják meg egymást. Nem tudták de a sorsuk ezzel a csókkal megpecsételődött. Másnap mindenki edzett mert tudták hogy nehéz dolguk lesz. Az egésznapi edzés után Yuri fáradtan ment a közeli forráshoz fürdeni. Nagyon jó meleg volt a víz. Yuri minden fájdalmát elfelejtette. Egy idő után arra lett figyelmes hogy valaki közeledik. A táborban mindenki csak egy nagy csattanást és egy ordítást hallott. Mindenki fegyver fogott de legnagyobb meglepetésükre Kurounue jött az arcát dörzsölve.

-Mi történt?- kérdezte Youko.

-Inkább nem mondok semmit.- mondta Kurounue.

-Mi volt ez az ordítás?- kérdezte valaki.

Kurounue csak levette a kezét az arcáról és mindenki látott egy nagy, piros tenyér nyomot. Senki nem értett semmit. Yuri jött vissza nagyon mérgesen.

-Ha ezt még egyszer megteszed azt nagyon megbánod!- mondta mérgesen a lány.

-Nyugi mondtam hogy nem az én hibám. Ne haragudj. Kurama mondta hogy szóljak neked. Miért nem szóltál hogy ott vagy?- kérdezte Kurounue.

-Mi történt kérdezte Kurama.

-Semmi! Csak vannak egyesek akik nagyon perverzek!- mérgelődött tovább a lány. Többet nem mondott csak elment. Mindenki kérdően nézett Kurounuéra. Végül rájöttek.

-Te láttad Yurit meztelenül?!- kérdezték a többiek leesett állal. Mindenki irigyelte Kurounuét. Szinte mindenki lett volna a helyében. Mikor Youko ezt megunta rendet teremtett. Mindenki elment pihenni mert hajnalban indultak. Mindenki izgatott volt. Egy hatalmas kastélyba mentek. Mikor odaértek Youko csapatokra osztotta az embereit. Egy csapatban 10-15 ember volt. Mindenki más felől ment be. Nagy volt a kastély és kevés volt az idő. Senki sem hibázhatott. Mikor elérték a kincstárat akkor vették észre hogy a kristály nincs sehol.

-Mi ez?! Itt kéne lennie!- idegeskedett Yuri.

-Nincs itt. Eltűnt. Biztos valamelyik csapat előbb ért ide.- mondta Yuri egyik társa.

-Nem. Megbeszéltük hogy jelzünk hogy ha valaki előbb szerzi meg. Szerintem ez ….- Yuri mondata félbe maradt mert ekkor őrök jelentek meg.

-Csapda!!!- kiáltotta Yuri. Mindenki futni kezdett. Tudták hogy ha őket észre vették akkor csak idő kérdése és a többieket is megtalálják. Mikor Yuriék kiértek a kastélyból látták hogy a többiek is bajban vannak. Mindenki keményen harcolt de semmilyen trükk nem használt. Sokan meghaltak a harc közben.

-Yuri! Megtaláltátok a kristályt?- kérdezte Youko.

-Nem. Nem volt ott. Úgy tűnik számítottak ránk. Valaki elárult minket. Vajon ki lehetett?- kérdezte Yuri.

-Nem tudom de mennünk kell. Ha itt maradunk mind meghalunk. Gyerünk! Tűnjünk el innen. Gyorsan!- kiáltotta Youko. De már késő volt. Minden kijáratot lezártak. Nem volt kiút. Ekkor már mindenki tudta. Áruló van a csapatban. De hogy ki lehet az azt nem tudták. Mikor nagy nehezen kijutottak a kastélyból a katonák még sokáig üldözték őket. Egyre többen haltak meg. Yuri kicsit lelassult és végül megállt. Nem tudott tovább futni.

-Yuri. Ne állj meg. Gyere.- mondta Youko.

-Nem tudok tovább menni.- nyögte a lány.

Yuri felegyenesedett de hirtelen a hasához kapott. Térdre esett és csak a hasát fogta.

-Yuri! Jól vagy?- kérdezte aggódva Youko és letérdelt a lány mellé. Yuri válasz helyett elemelte a kezét a  hasától. Kurama nagyon megijedt. A lány keze véres volt. Yuri hasán nagy fér folt volt.

-Yuri miért nem szóltál hogy ennyire megsérültél?- kérdezte Youko aggódva.

-Csak most kezdett fájni. Eddig nem is éreztem. Menjünk tovább. Mi vagyunk az utolsók.- nyögte Yuri és felállt. Lassan elindultak a többiek után. A katonák egyre közelebb értek hozzájuk. Yuri minden erejét összeszedve próbált futni. Ennek az lett a következménye hogy a sebe egyre jobban vérzett. A vérveszteségtől végül a lány összeesett.

-Youko nem bírok tovább menni. Sajnálom. Te menj tovább és ne törődj velem. Majd csak boldogulok.- mondta Yuri lihegve.

-Ezt felejtsd el. Nem hagylak itt. Ha te maradsz én is maradok. Megvédelek nem kell félned semmitől.- bíztatta Youko szerelmét. Ekkor megjelentek a katonák. Youko hamart végzett velük de egyet életben hagyott hogy a kérdéseire választ kapjon. Leginkább egy kérdés foglalkoztatta.

-Ki mondta hogy ma jövünk és hogy merre? Ha nem válaszolsz azt is megbánod hogy megszülettél.- fenyegette a katonát Kurama.

-azt mondta hogy Yomi a neve. Azt nem mondta hogy miért mondja el a tervet. Ennyit tudok.- mondta a katona.

Kurama és Yuri nem hitt a fülének. Nem akarták elhinni hogy Yomi az áruló. Kurama egy gyors mozdulattal végzett a katonával.

-Szerinted miért csinálta ezt? Egyszerűen nem értem.- mondta Youko.

-Várjunk! Egyszer amikor beszéltem vele azt mondta hogy szeret. Szerinted rájött hogy mi ketten…?- kérdezte ijedten Yuri.

-Nem tudom. Én nem mondtam neki semmit. Nagyon vigyáztunk.- mondta Kurama.

-Onnan tudom hogy nem vagyok hülye és láttalak titeket egyik este. Yuri hogy tehetted ezt velem?- kérdezte Yomi aki most jelent meg.

-Yomi te áruló! Miért? Miért ölettél meg mindenkit?- kérdezte ingerülten Youko.

-Miért Yomi? Miért tetted ezt? Pénzért? Vagy miért?- kérdezte Yuri.

-Nem pénzért. De azt is kaptam. Méghozzá nem is keveset. De az igazi ok az hogy te összetörted a szívem Yuri.- mondta Yomi.

Nem beszéltek tovább. Youko és Yomi elkezdtek harcolni. Yuri egy fa alatt ült és nagyon aggódott Youkóért. Nem törődött sem a fájdalom miatt és a sebe vérzésével. Nem is érezte a fájdalmat annyira izgult. A harc sokáig tartott. A küzdő felek nagyjából egyforma erősek voltak. Kurama nem nagyon tudta alkalmazni a trükkjeit mert Yomi ismerte azokat. Mikor Yuri veszélybe került akkor összeszedte minden erejét és félre ugrott. Igyekezett nem zavarni a harcosokat. Tudta ha most Yomi győz akkor meghal és nemcsak ő hanem Youko is. Ha Youko győz akkor van esélyük a megmenekülésre és Yomi meghal. Kedvelte Yomit de csak barátként. A barátságnál többet nem érzett iránta most viszont gyűlölte. Yomi és Youko gyűlölték egymást. Yuri nem tehetett semmit. A sebe miatt mozogni is alig tudott. Nagy nehezen Youko legyőzte ellenfelét. Sajnos Youko is súlyosan megsérült. A sérülései annyira súlyosak voltak hogy nem tudott lábra állni. Oda ment Yurihoz és lefeküdt mellé. Yuri annyira le volt gyengülve hogy már ülni sem tudott. Megfogták egymás kezét és elmosolyodtak.

-Sikerült. Most már nem lesz semmi baj.- mondta Youko.

-Igen. De sajnos későn.- mondta halkan Yuri.

-Siettem amennyire csak tudtam. Bocsáss meg.- mondta Kurama.

-Nem baj. Legalább együtt leszünk.- mondta Yuri.

-Igen. Az idők végezetéig. Nagyon szeretlek.- mondta Kurama.

-Igen. Ahogy mondod. Mond csak bánsz valamit?- kérdezte Yuri.

-Csak azt hogy nem hamarabb találkoztunk. Amíg nem ismertelek mindig hideg és kegyetlen voltam. De ez megváltozott mikor megismertelek. Te voltál az egyetlen aki meg tudta lágyítani a szívem. Az a kis idő amit veled töltöttem maga volt határtalan boldogság.. te voltál a nyugalom szigete a káosz tengerén.- mondta Kurama.

-Én is csak azt bánom hogy ilyen kevés idő jutott nekünk. Tudod mindig úgy gondoltam hogy az élet csak egy álom a halálba vezető úton. Úgy tűnik hogy most muszáj lesz felébredni.- mondta Yuri.

-Érdekes amit gondolsz. De igazad van. Ha ez csak egy álom volt és az ébredés a halál akkor felébredünk. Érdekes sokan úgy gondolják hogy a halál az álom és az élet az mikor ébren vagy. Szerintem ez az álom szép álom volt. Szerinted?- kérdezte Youko.

-Szerintem is. Nagyon szép volt. Ár hogy ilyen kis ideig tartott.- mondta Yuri.

-Talán a következő életben hamarabb találkozunk és nem így végezzük. Csak az vígasztal hogy itt vagy velem ahogy mindig is mellettem voltál. Szeretlek.- mondta Kurama elcsukló hangon.

-Igen. Biztosan. Remélem a következő éltünkben nem lesznek emlékeink egymásról.- mondta Yuri.

A két fiatal ott feküdt egymással szemben. Nem érdekelte őket hogy egy hatalmas vértócsában fekszenek. Érezték hogy hamarosan vége mindennek.

-Szeretlek.- mondta Youko.

-Én is. Mindennél jobban.- felelte Yuri.

Még egyszer utoljára hosszan megcsókolták egymást. Mikor véget ért a csók lehunyták szemüket utoljára. Nem voltak szomorúak. Boldogok voltak hiszen ott volt mellettük az akit szerettek. Nem voltak fájdalmaik. Csak a másikra figyeltek. Nem tudni hogy mi lett velük ezek után.

THE END