Szerelmi háromszög

Yusukét és csapatát meghívták ismét a Sötét Harcművészetek Viadalára. A csapat ötödik tagja egy csodaszép tűzdémon lány volt. Ez a lány Hiei tanítvány volt még régen. A lányt Zakuronak hívták. Fekete haja és vérvörös szeme volt. a viadal előtt Hiei megtanította a lánynak a Fekete Sárkány technikát. Hiei és Zakuro agyon jó barátok. A lánynak akkora ereje volt hogy harmadik szem nélkül is tudta alkalmazni ezt a technikát. Csak az edzéseken használta de tudta hogy a viadal alatt szüksége lesz rá. Amikor Kuwabara meglátta a lányt egyből odament hozzá és elkezdett „udvarolni” neki. Ennek az lett a következménye hogy a lány leütötte. Mindenki szakadt a röhögéstől. Miután Kuwabara feltápászkodott felszálltak a hajóra. Az út hosszú volt. Zakuro csöndesen ült és figyelte a többi harcost. Mikor megunta az ücsörgést elment egy kicsit sétálni. Egy ronda szörny odaállt a lány elé.

-Szia! Cica. Te is harcolni fogsz?- kérdezte a szörny.

-Képzeld el.- mondta flegmán a lány. 

-Csak tudd hogy te vagy az egyetlen nő aki harcol.- mondta a szörny.

-Na és? Annál jobb. Legalább lesz egy kis kihívás.- mondta a lány nyugodtan.

-Biztos kiesel még a legelején.- mondta a szörny lenézően.

-Ja persze! És pont egy ilyen nagy nulla beszél?- kérdezte gúnyosan a lány.  

A szörnyet nagyon meglepte hogy ilyet mondanak neki. Még soha senki ne beszélt így vele senki főleg nem egy nő. A szörny rátámadta a lányra de az egy könnyed mozdulattal beleütött a hasába és a szörny elrepült. Mindenki meglepetten nézte a lányt. Hiei büszkén mosolygott. Örült hogy Zakuro nem hagyja hogy így beszéljenek vele. Zakuro vissza ment a többiekhez és némán figyelt. Zakuronak feltűnt hogy Kurama folyamatosan őt nézi. Eleinte nem zavarta d egy idő után kezdte zavarni. Miközben mentek a szálloda felé Zakuro odament Kuramához és ezt szóba hozta.

-miért bámulsz mindig?- kérdezte a lány.

-Ja ne haragudj. Nagyon zavar?- kérdezte Kurama.

-Igen. Zavar. De válaszolj!- mondta Zakuro.

-nem tudom. Talán mert …. Hagyjuk.- mondta Kurama.

Többet nem beszélgettek. Este korán lefeküdtek mert másnap kezdődött a harc. Az első fordulót 3:0-ra nyerték meg Yusukéék. A szállodában Zakuro bement a szobájába és ott ült az ágyán. Kissé szomorú volt mert csak egy barátja volt itt és az nem más mint Hiei. Hirtelen a lányok toppantak be a szobába. Zakuro annyira megijedt hogy leesett az ágyról. A fiúk nagyot nevettek mikor látták hogy a lány mennyire megijedt. Elkezdtek nevetni.

-Ha ha nagyon vicces.- mondta mérgesen a lány.

Senki nem mondott semmit csak abbahagyták a nevetést. A fiúk kimentek és hagyták a lányokat beszélgetni. Zakuro örült hogy egyre több barátot szerez. Nagyon örült annak hogy lányokkal is tud beszélni. Elmondta a lányoknak hogy a szülei nagyon hamar meghaltak és hogy gyerekként szörnyű élete volt.

-A gyerekkorom maga volt a pokol. Mindig menekülnöm kellett. Éheztem annyira hogy az már fájt. Egyszer elkerültem egy bandához. Ott legalább kaptam ételt de így is szörnyű volt. Egy nap jött valaki aki megölte az összes rohadékot. Ez Hiei volt. Akkor Hiei elvitt és megtanított harcolni s felnevelt. Nagyon hálás voltam neki. Ha Hiei nincs biztos rövid időn belül meghaltam volna. Eleinte nehéz volt de hamar hozzászoktam a természetéhez és a kemény edzéseihez.- mondta Zakuro.

A lányok nem mertek belegondolni hogy milyen szörnyű sorsa volt Zakuronak. Botan és Yukina majdnem elsírták magukat. Végül témát váltottak és vidám dolgokról beszéltek. Hosszú órákon át csak beszélgettek. Végül a fiúk szakították félbe a nevetgélést mert nem tudtak aludni a lányok hangjától. Végül ők is mentek aludni. Másnap Zakuro arra ébredt hogy valakik veszekednek. Kinézett és akik veszekedtek azok Hiei és Kuwabara voltak. Zakuro csak sóhajtott és elment lezuhanyozni. Fürdés után mindenki megreggelizett. Nem ettek sokat mert ma harcolniuk kellett. Hála Kuwabarának késésben voltak. Mire indulni tudtak futniuk kellett hogy időben a stadionba érjenek. Senkinek nem okozott gondot a sebesség csak Kuwabarának. Mikor Kuwabara odaért a harc már folyt. Yusuke és társai most vívták a harmadik harcukat. Mire Kuwabara a küzdőtérhez ment hogy leszidja a társait hogy miért nem várták meg addigra már indultak vissza a többiek. Senki nem mondott semmit Kuwabarának csak Hiei szidta le. Yusuke, Kurama és Zakuro csak nevettek azon hogy veszekszik Hiei és Kuwabara. Miközben mentek vissza a szállodába beszélgettek. Zakuronak fel sem tűnt hogy lemarad. Az egyetlen aki ezt észre vette az Kurama volt.

-Valami baj van?- kérdezte Kurama barátságosan.

-Nem. Nincs semmi. Csak elgondolkodtam.- mondta Zakuro.

-ha szabad tudni min gondolkodtál?- kérdezte Kurama.

-Hát tulajdon képen nem tudom. Csak úgy elkalandoztam.- mosolygott a lány.

Kurama nem mondott erre semmit. Az út hátra lévő részén beszélgettek. Mindent megtudtak egymásról. Mikor vissza értek a szállodába megbeszélték hogy majd még folytatják ezt a beszélgetést. Így is lett. Vacsora után a nappaliban beszélgettek. Mindent megbeszéltek. Kurama elmondta hogy milyen volt előző életében. Zakuro is mesélt a gyerekkoráról. Könnyen megtalálták a közös témát ami főleg a biológia és a harci technikák voltak. Kuramának nagyon tetszett a lány. Az tetszett neki hogy a sanyarú sorsa ellenére nagyon jókedvű és kedves. Szinte egész este beszélgettek. Zakuro hajnalkörül nekidőlt Kurama vállának és elaludt. Kurama kicsit meglepődött de nem zavarta. Óvatosan felállt és hozott a lánynak egy takarót és betakarta. Azért nem vitte be a szobába mert ott aludt az egyik lány. Miután betakarta Zakurot bement és lefeküdt aludni. Szerencsére reggel nem volt harc. Kurama és Zakuro sokáig aludtak ….. volna. Az akiktől nem tudtak sokáig aludni az Yusuke és Kuwabara volt. Yusuke és Kuwabara azon harcoltak hogy ki menjen előbb a fürdőszobába. Zakuro felkelt nagyon meglepte mikor látta hogy valaki betakarta őt. Felállt és kinyújtóztatta a tagjait. Kihasználva hogy Yusuke és Kuwabara egymással birkózik nyugodtan bement a fürdőszobába és lefürdött. Yusuke és Kuwabara nem nézte ezt jó szemmel. Ezért kitalálták hogy a Zakuro kijön megfogják és bedobják a medencébe. Mikor Zakuro kijött Yusuke és Kuwabara egyből ráugrott és bedobták a medencébe. Mikor a lány kijött a vízből a kezében megjelent egy tűzgolyó. Látszott rajta hogy nagyon mérges. A lányok látták ezt és nagyon mérgesek lettek a fiúkra. Mindenki arra számított hogy Zakuro a fiúkhoz vágja a tűzgolyót de nem ez történt. Zakuro eltüntette a tűzgolyót és csak ennyit mondott:

-Nem pazarolom az erőm ilyen idióta halandókra.

Senki nem mondott semmit. Mikor mindenki végzett a fürdéssel és  reggelivel elfoglalták magukat. A lányok lementek a medencéhez és fürödtek. A fiúk az ablakból nézték őket és majdnem kiesett a szemük. A lányok ezt észrevették és nevettek ezen. A fiúk azért bámulták meg ennyire a lányokat mert az összes lány bikiniben volt. Keiko egy feketében, Yukina világos kékben, Shizuru barnában, Botan kékben, Zakuro pirosban volt. végül a fiúk is lementek a medencéhez és játszottak a lányokkal. Órákon át csak játszottak a vízben. Kurama véletlenül megcsúszott a derékig érő vízben és ráesett Zakurora. Mindketten nagyon zavarba jöttek. Leginkább azért jöttek zavarba mert ajkuk olyan közel került egymáshoz és majdnem megcsókolták egymást. Végül eltávolodtak egymástól és folytatták a játékot. Szinte egésznap csak játszottak. Mikor megunták a játékot bementek a szobába. Miután megszárítkoztak vacsoráztak. Evés után leültek kártyázni és közben többek közt a holnapi harcról beszélgettek. Másnap mindenki korán kelt és elindultak a stadion felé. Az erdőben megbeszélték hogy milyenek lehetnek az ellenfelek. Mivel a döntő még messze volt ezért nem volt szükségük teljes erőbedobással harcolni. A harc nagyon rövid volt. összesen 10 percig tartott. Lassan eljött a döntő. Yusuke és csapata nagy küzdelem árán legyőzte az ellenfelet. A döntő napján mindenki izgult a harc miatt. Zakuro itt mutatta meg hogy mekkora ereje van. Itt használta először a Jao Enzac Kokoriyu-ha-t amit Hieitől tanult. Ezzel mindenkit meglepett. Mivel most használta először a keze súlyosan megégett. Fennállt annak az esélye hogy soha többé nem tudja majd használni a jobb kezét. Zakuro ezzel a támadással a fél stadiont lerombolta. Hiei most volt a legbüszkébb a lányra.

-Szép volt. egész ügyesen használtad. Mindig is gyorsan tanultál.- dicsérte meg a lányt Hiei.

-Köszönöm. Jó mesterem volt.- mosolygott Zakuro.

  Hiei is használta a Fekete Sárkányt a harcban ezzel lerombolva a stadion egy részét. A harc a végéhez közeledett. Kurama átváltozva legyőzte az ellenfelét. Kuwabara majdnem meghalt de győzött. Yusuke vívta a legnagyobb harcot. A viadal után hazamentek. Yusuke, Kuwabara és Kurama mentek az iskolába. Hiei a városban volt valamerre. Zakuro elment Genkai mesterhez hogy gyakoroljon és hogy a mester segítsen a sebesült karján. Szerencsétlenségére Genkai nem tudott segíteni a karján. Zakuro egy rövid ideig itt volt de aztán elutazott Amerikába hogy a GOTT-nak dolgozzon. Csak Genkaitól és Hieitől búcsúzott el. Nem szeret búcsúzkodni ezért csak tőlük köszönt el. Hamar kapott munkát a GOTT-nál. Mivel nagyon erős démon ezért szinte azonnal bekerült a GOTT Árnékszakaszába. Zakuro társa Lumiere ( Lümier ) lett. Nagyon jó barátok lettek.

Három év múlva.

  Zakuro és Lümi épp egy küldetésről jöttek vissza. Zakuro sokat mesélt társának a múltjáról. Elmondta hogy miért van bekötve a keze. A kezéről csak annyit mondott hogy súlyosan megsérült az egyik régi küldetésen és még nem igazán gyógyult meg. Lümi ezt kissé furcsálta. Seb ami három évig nem gyógyul meg. Ez furcsa. Zakuro azt nem mondta meg hogy ő egy démon. A gyorsasága és az ereje nem volt feltűnő az  Árnyékszakaszban. Zakuro az összes Ász-ügynökkel jól kijött. Zakuro és Lümi a legjobbak közé tartoztak. Zakuro szívesen mesélt a múltról mikor még Koenmának dolgozott. Lümi nagyon élvezte ezeket a meséket. Zakuronak fel sem tűnt hogy három éve eljött Japánból és hogy azóta nem találkozott a barátaival. Sokat gondolkozott azon hogy most hogy nézhetnek ki. Az évek folyamán mindenki változik. Zakuronak is megváltozott a külseje. Most rövid a haja és a ruhája is sokkal kihívóbb mint amiket eddig hordott. A kardját mindenhova magával viszi. A főnök furcsálta hogy a lány ennyire ragaszkodik egy olyan fegyverhez ami szerinte itt nem sokat ér de azért engedélyezte. Zakuro többször gondolt arra hogy megkeresi valamelyik barátját de aztán meggondolta magát.

-Miért nem tartod valamelyik barátoddal a kapcsolatot?- kérdezte Lümi.

-Nem tudom. Nincs idő. Meg aztán magyarázkodhatnék hogy miért mentem el egy szó nélkül. Tudod Lümi csak Hieitől és Genkai mestertől búcsúztam el. A többieknek nem szóltam. Utálok búcsúzkodni.- mondta Zakuro.

-És nem hiányzik valaki?- kérdezte Lümi.

-De igen. Hiei és talán Kurama. Mindenkivel jóba voltam de Hieitől tanultam mindent és Kurama talán azért hiányzik mert nagyon jól megértettük egymást. Mindenki hiányzik de ezek után tuti hogy agyonvernének ha haza megyek.- mondta mosolyogva Zakuro.

-Értem. Kérlek mesélj még valamit a múltadról.- kérte partnerét Lümi.

-Jó de mit? Már mindent elmondtam.- mondta Zakuro.

-Igaz. De nagyon izgalmas kalandjaitok voltak.- mondta Lümi és sóhajtott egyet.

-Igen azok voltak. D ezért most sem panaszkodhatok. Igaz most teljesen mások a feladataim mind akkor de ezek is legalább olyan jók mint a régiek.- mondta Zakuro.

-Lehet. Majd mutatsz a barátaidról képet?- kérdezte Lümi.

-Persze. Majd gyere fel hozzám és mutatok egyet. Azon mindenki rajta van még Hiei is. Ami nagy szó mert Hiei mindig morgott valamiért és sose tetszett neki semmi. De ha megszokja a nehéztermészet valaki akkor könnyű elviselni őt. Ha most ezt hallaná tuti megölne.- nevetett Zakuro.

Lumiere is nevetett ezen. Mikor visszaértek a GOTT épületébe jelentették az eseményeket Eclipsnek. A jó munkáért dicséretet kaptak. Mindketten elégedettek voltak. Este ahogy megbeszélték Lumiere felment Zakurohoz és megnézték az a fényképet. Zakuro megmutatta hogy kik a régi csapattársai. A képen rajta volt: Hiei, Koenma ( felnőtt képében ), Genkai mester, Botan, Yukina, Shizuru, Kuwabara, Yusuke, Kurama, Keiko és persze ő is ott volt. Zakuro mondta a nevet és mutatta a képen a nevek tulajdonosát is. Lumiere megjegyezte hogy szerinte Kurama nagyon helyes fiú. Ezzel Zakuro nem vitatkozott. Késő este Lümi hazament és Zakuro lefeküdt aludni. Este arról álmodott hogy a viadalon van és hogy a csapata minden tagját megölik. Őt ölték meg utoljára. Hirtelen riadt fel az álomból. Zihálva körbenézett a lakásban. Beletelt egy kis időbe mire felfogta hogy csak álmodott. Mikor felállt akkor vette észre hogy teljesen leizzadt. Gyorsan elment lefürdeni és utána csinált magának egy kávét és reggelit. Miután ezzel végzett felöltözött és ment dolgozni. Az álom nagyon felzaklatta. Eddig nem álmodott a barátaival. Látszott rajta hogy nincs jó kedve. Mikor beért felvette a recepciós egyenruháját és beállt a pult mögé. Lümi észre vette  hogy Zakuro szomorú.

-Mi a baj?- kérdezte Lumiere.

-Semmi. Csak rosszat álmodtam.- mondta csöndesen Zakuro.

-Ne akarsz beszélni róla?- kérdezte Lümi.

-Ne haragudj de nem.- mondta Zakuro.

Ezzel befejezték a beszélgetést. Zakuro észre se vette hogy egy nagyon helyes fiú megy felé. A fiúnak hosszú kékes haja és kék szeme volt. mosolyogva ment a két lány felé. Megállt Zakuro lőtt.

-Jó reggelt. Hogy vagy?- kérdezte a fiú barátságosan.

-Jó reggelt neked is Sinistra. Fáradtan de megvagyok.- mondta Zakuro.

-Nem aludtál eleget?- kérdezte Sinistra.

-Hagyjuk nem akarok róla beszélni. Nem baj?- kérdezte csöndesen Zakuro.

-Persze hogy nem baj. Ha akarod majd elmondod. Na nekem mennem kell. Majd találkozunk. Szia!- mondta Sinistra és elment.

-Szia!- szólt utána Zakuro.

A nap hátra levő része nyugodtan telt. Nem történ semmi különös. Zakuro és Lumiere egésznap a recepción volt. Este Zakuro fáradtan feküdt le az ágyra. Amint lehunyta a szemét egyből elaludt. Az álma most nyugodt volt. vagy mégsem? Azt álmodta hogy egy mezőn van.    

 Hirtelen a semmiből megjelent Sinistra. Odament hozzá. Átkarolták egymás derekát és ajkuk egy forró csókban ért össze. Perceikig csak álltak és csókolóztak. Megszűnt körülöttük a világ. Csak álltak egymást átkarolva. Mikor Zakuro kinyitotta a szemét a szobájában volt. Nem értette ezt az álmot. Reggeli közben ezen gondolkodott.

-Vajon miért álmodtam ezt Sinistrától és magamról? Miért? Nem értem. Ilyet az ember akkor álmod ha szerelmes abba a valakibe. Hogy?! Csaknem szerelmes vagyok Sinistrába? Az nem lehet. De olyan aranyos.- gondolta magában Zakuro reggeli közben. Egészen addig gondolkodott ezen amíg be nem ért a GOTT épületébe. Most is mint mindig a recepción volt. látszott rajta hogy valami most sem stimmel vele. Ezt viszont nem mondta el senkinek. Mikor meglátta Sinistrát visszagondolt az álomra.

-Ott jön Sinistra. Most hogy így látom őt talán nincs kizárva hogy szerelmes vagyok belé. Nagyon helyes.- gondolta Zakuro.

Most is odament hozzá Sinistra kicsit beszélgetni. Tovább is maradt volna ha Dextera nem szól neki hogy menjen.

-Öcsi gyere már. Ne most flörtölj!- mondta Dextera.

-Megyek már.- mondta Sinistra és elment.

Dextera mondatán Zakuro zavarba jött.

Eközben Japánban:

Koenma összehívta Yusukééket egy nagyon fontos ügy miatt. Egy nagyon erős és gonosz szörny el akarja pusztítani a világot.

-Ez a szörny az S osztályú szörnyek közé tartozik és nagyon veszélyes. Ha ez még nem lenne elég erős cyborgok vannak a szolgálatában a szörnyeken kívül. Ilyen robotokat nagyon nehéz szerezni. Leginkább a GOTT használ ilyeneket. Ennek fényében szükség lesz az egész csapatra.- mondta Koenma.

-Az nem gond. Mind itt vagyunk.- mondta Yusuke.

-Nem. Zakurora is szükség van. Vele még erősebbek vagytok.- mondta Koenma nyugodtan.

-De azt se tudjuk hogy hol van!- fakadt ki Yusuke.

-Én tudom hogy hol van.- mondta Koenma.

A társaság felszállt a következő Amerikába menő gépre. Koenma nem mondta meg hogy Zakuro a GOTT-nak dolgozik. A repülőút hosszú volt. mindenki várta hogy megérkezzenek. Este mindenki aludt. Csak Kurama nem hunyta le a szemét. 

-Miért nem alszol?- kérdezte Hiei.

-Csak gondolkodtam.- felelte Kurama.

-Min? a küldetésen?- kérdezte Hiei.

-Nem. Csak Zakurora gondoltam. Kíváncsi vagyok most hogy néz ki. Alig várom hogy lássam- mondta Kurama.

-Szerintem nem változott semmit.- mondta egyszerűen Hiei.

-Lehet. Tudod már régóta szeretem őt.- mondta Kurama.

-Hogy? Ezt nem is tudtam.- mondta meglepetten Hiei.

Kurama nem mondott semmit.

-Mióta tetszik neked?- kérdezte Hiei.

-Három éve.- vallotta be Kurama.

-Három éve? Akkor a viadal óta szereted? Jól eltitkoltad.- mondta Hiei.

-Igen. Sokáig nem voltam tisztában az érzéseimmel de miután elment rájöttem hogy milyen fontos nekem.- mondta őszintén Kurama.

Hiei és Kurama még sokáig beszélgettek. Mikor megérkeztek bejelentkeztek egy szállodába. Másnap elmentek a GOTT épületébe hogy ott beszéljenek Eclips-szel. A recepción kértek segítséget. Mikor Kuwabara meglátta a csinos lányokat egyből elkezdet nekik udvarolni. Persze ennek az lett a következménye hogy Yusuke megajándékozta néhány monoklival. A szőke hajú recepciós lány integetett valakinek. Az a valaki Zakuro volt. Kiki a recepciós lány intett Zakuronak hogy menjen oda hozzá.

-Jó reggelt!- köszönt Zakuro.

-Szia! Mielőtt elmész ezt oda kell adnom neked.- mondta Kiki és egy nagy csokor vörös rózsát nyomott a lány kezébe.

-Nahát! Ez ki küldte és miért?- kérdezte meglepetten Zakuro.

-Nem tudom. Nézd meg a levelet és megtudod.- mondta Kiki.

Zakuro megnézte kitől van az ajándék. Mikor elolvasta a nevet elmosolyodott.

-Na kitől van?- kíváncsiskodott Kiki.

-Sinistra küldte és azért mert ma van a születés napom. Milyen kedves. Teljesen elfelejtettem. A vörös rózsa a kedvencem.- mondta mosolyogva Zakuro.

-Te mázlista. Sinistra a leghelyesebb srác.- mondta irigykedve Kiki.

Zakuro nem mondott semmit csak bólintott és ment dolgozni. Yusukéék nem is figyeltek a lányra. Csak Kurama ismerte mg Zakurot. Örült hogy újra látja azt a lányt akit szeret. Kurama azt hitte hogy Zakuro és Sinistra együtt van. Ezért elszomorodott. Mikor megtudták hogy hol keressék a GOTT főnökét elindultak. A sok folyosón eltévedtek és szerencsétlenségükre nem volt a közelben senki akitől segítséget tudtak volna kérni. Vagy félórát keringtek mire megtalálták Eclips irodáját. A titkárnő bejelentette Koenmát és csapatát. Koenma egyből a tárgyra tért. Elmondta hogy milyen súlyos a helyzet és hogy segítséget  szeretne kérni.

-Rendben. Hogy szeretné a GOTT segítségét kérni?- kérdezte Eclips.

-Az egyik ügynöküket szeretném elkérni.- mondta Koenma.

-Mégis melyik ügynökre gondolt? Rengeteg ügynök dolgozik itt.- mondta a főnökasszony.

-Az illető nem más mint Zakuro. Zakuro három éve nekem dolgozott. Nagyszerű harcos és ezért szeretném őt.- mondta Koenma.

-Értem. Zakuro valóban kitűnő harcos. Ezt is az bizonyítja hogy mikor ide jött szinte azonnal bekerült az Árnyékszakaszba.- mondta Eclips.

-Hogy!? Az Árnyékszakaszba?- lepődött meg Koenma.

-Igen. Ő az egyik legjobb Ász-ügynök.- mondta Eclips.

-Mi!!! Zakuro a GOTT-nak dolgozik!?- lepődött meg Yusuke.

Amíg beszélgettek Eclips behívatta Zakurot és Lumpere-t. mikor Zakuro meglátta Yusukééket nem tudott megszólalni a meglepettségtől.

-Ti mit kerestek itt?- nyögte ki végül Zakuro.

-Téged. Szükségünk lenne a segítségedre.- mondta Koenma.

-Miért? Már nem neked hanem a GOTT-nak dolgozok. Egyébként gondolhattam volna ha te megjelensz biztos nem azért jössz hogy beszélgetsünk.- mondta Zakuro.

-Igaz. Azért kérem a segítséged mert valaki el akarja pusztítani a világot és a szörnyeken kívül olyan robotokat is használ mint amiket a GOTT már lefoglalt. Valaki ellopta őket és most annak az őrültnek a kezébe került. Ezért van szükségem a te segítségedre.- mondta Koenma.

-A történetnek csak egy szépség hibája van. Hozzánk nem törtek be. Nem loptak el egy cyborgot sem.- mondta Zakuro.

-Valóban? Akkor ezek milyen robotok?- kérdezte Koenma és egy képet  nyújtott át Eclipsnek.

-Igazat mond. Te hogy kerültek oda azok a robotok? Ezt nem értem.- mondta Eclips.

-Nem tudom csak annyit tudok hogy amíg mi itt beszélünk a világunk egyre nagyobb veszélybe kerül. Hamar cselekedni kell.- mondta Koenma.

-Így van. Zakuro, Lumiere menjetek és járjatok ennek az ügynek a végére. Nem szóljatok senkinek. Menjetek.- adta ki a parancsot Eclips.

  -Igenis főnök!- mondta egyszerre a két Ász-ügynök.

Kimentek a főnök irodájából. Zakuron látszik hogy nagyon morcos.

-Mi a baj? Miért vagy ilyen morcos?- kérdezte Koenma.

-Csak azért mert holnap lett volna a szabadnapom.-  mondta Zakuro egy sóhaj kíséretében.

-Majd lesz másik.- mondta könnyedén Yusuke.

-Azt hiszed? Már nem is emlékszem hogy mikor volt utoljára szabadnapom.- mondta mérgesen a lány.

Ekkor szembe jött velük két fiú. Egy hosszú kék hajú és egy rövid vörös hajú fiatal férfi.

Ezek nem voltak mások mint Sinistra és Dextera. Hívatta őket a főnök. Sinistra amint meglátta Zakurot elmosolyodott.

-Szia! Áll még a ma este!- kérdezte Sinistra mikor a lány mellé ért.

-Szia. Ne haragudj de közbe jött valami. Nagyon köszönöm a virágokat.- mondta Zakuro.

-Szívesen. Mikor érsz rá?- kérdezte mosolyogva Sinistra.

-Nem tudom …- mondata félbe szakadt mert Dextera közbe szólt.

-Gyerünk öcsi. A főnök vár minket majd késöbb randizol.- mondta Dextera és elkezdte tolni testvérét.

Zakuro emiatt kicsit zavarba jött de aztán nevetett ezen a jeleneten. Kurama most teljesen biztos volt abban hogy Zakuro jár ezzel a fiúval. Nagyon elszomorodott de nem engedte hogy ezt a többiek észre vegyék. Yusukéék megláttak egy nagy rózsaszín hajót.

-Ez meg mi?- kérdezte Yusuke.

-Ő itt Forgószél. A hajónk. Vele fogunk utazni.- mondta Zakuro.

-Én ugyan nem megyek egy ilyen rózsaszín géppel.- méltatlankodott Yusuke.

-Ha nem tetszik mehetsz gyalog. Legalább több hely lesz.- mondta Zakuro morcosan.

Azzal mindenki felszállt. A lányok beindították a hajtóműveket és elindultak. Az út hosszú volt. Amíg utaztak sokat beszélgettek. Megbeszélték az elmúlt három év történéseit. Mikor Hiei megtudta hogy Zakuro nem nagyon gyakorol elég pipa lett. A beszélgetést egy kislány zavarta meg. A képe megjelent a képernyőn.

-Sziasztok! Hallom új megbízatást kaptatok.- mondta a kislány.

-Szia Viola! Igen és ezzel ugrott a holnapi szabadnapom.- panaszkodott Zakuro.

-Te szegény. Mi a feladat? Kik vannak veletek?- kérdezte Viola.

-Régi barátok és a feladatról nem mondhatok semmit sem. Bocs.- mondta Viola.

-De engem érdekel. Áruld el!- kérte Viola.

-Ha azt mondta nem akkor nem.- mondta Cesario.

-Ki ez a kölyök? A GOTT már pisiseket is alkalmaz?- kiáltott fel Yusuke.

-Csakhogy tudd te idióta lehet hogy Viola fiatal de ő benne van az Árnyékszakaszban. Ő is Ász-ügynök úgyhogy fogd be a szád.- mondta ellentmondást nem tűrő hangon Zakuro.

Viola még sokat beszélt. Mikor végre abbahagyta a beszédet kikapcsolták a monitort és élvezték a csendet. Zakuro nagyon zavarba jött mikor Viola megkérdezte tőle hogy Sinistrával összejött-e.

-Viola nagyon illetlen tud lenni.- sóhajtott Zakuro.

-Igaz. Ez csak rátok tartozik. Ha összejöttök az hamar kiderül akár akarjátok akár nem.- mondta Lumiere.

-Igaz. A hírek gyorsan terjednek. Azért Cesario igazán fegyelmezhetné Violát.- mondta Zakuro.

-Csak társak. De igazad van.- mondta Lümi.

-Ki az a Sinistra?- kérdezte Koenma.

-Az a srác akivel az épületben találkoztunk. Hosszú kék haja van.- mondta Zakuro.

-az akit az a másik eltolt mikor veled beszélt?- kérdezte Koenma.

-Igen. A másik a testvére volt Dextera.- mondta a lány.

-Te mindig az ilyen selyemfiúkra buksz?- kérdezte Kuwabara.

Ennek a kérdésnek az lett a következménye hogy Zakuro lekevert a fiúnak egy hatalmas pofont.

-Csakhogy tudd ők is az Árnyékszakasz tagjai!- kiáltotta mérgesen a lány.

-Összesen hányan vagytok az Árnyékszakaszban?- kérdezte Kurama.

-Tizenketten vagyunk.- mondta egyszerűen Zakuro.

-Az nem sok.- mondta Yusuke egy sóhaj kíséretében.

-Lehet de mi vagyunk a legjobbak közt a legjobbak. Nehezen lehet bekerülni az Árnyékszakaszba.- Zakuro.

-Lassan megérkezünk.- mondta Lumiere.

-Kösz Lümi. Ne haragudj hogy nem nagyon figyeltem rád.- mondta Zakuro.

-Semmi baj. Jó hallgatni ahogy veszekedtek. Jobb mint egy kibeszélő show.- mondta nevetve Lumiere.

Ezen mindenki nevetett. Lassan megérkeztek Japánba. Genkai mester templománál szálltak le. Estére a mesternél maradtak és másnap indultak. Vacsora után mindenki hamar lefeküdt aludni. Holnap fárasztó napjuk lesz. Sajnos mivel nagyon sürgette őket az idő nem volt idő az edzésre. Zakuro ma este is Sinistrával álmodott. Most az is egy mezőn voltak és csókolóztak. Sinistra óvatosan lefektette a lány a földre és ráfeküdt. Fekve folytatták a csókolózást. nagyon élezték a pillanatot. A következő kép már nem volt ilyen nyugodt. Mindenhol lövöldöztek és harcoltak. Zakuro arra lett figyelmes hogy egy cyborg lő felé. Nem volt ideje félre ugrani. A golyó eltalált valakit. Ez  valaki Sinistra volt. a lány elé ugrott hogy megmentse az életét. Zakuro hirtelen felriadt álmából. Ijedten nézett körbe hogy hol van. Kicsit megnyugodott mikor felfogta hogy a szobájában van. Mikor kicsit összeszedte magát kiment reggelizni. Szokatlanul csendes volt.

-Zakuro valami baj van?- kérdezte Kurama.

-Nem. Nincs semmi baj. Csak rosszat álmodtam ennyi.- mondta halkan a lány.

Csendben folytatódott a reggeli. Evés után indultak hogy megküzdjenek az ellenséggel. Sokat gyalogoltak. Zakuro jelentette a főnöknek hogy mi történik velük. Közben kapott információkat a lopott cyborgokról. Lumiere félt hisz ott csak a robotokat tudja majd irányítani. Zakuro sokat gondolkodott az álmán de nem értette. Fogószelet azért hagyták Genkai mester birtokán mert túl feltűnő lett volna és a szörny hamar kiszúrta volna őket. Zakuro tudta ha nagyon eldurvul a helyzet akkor használnia kell majd a Fekete Sárkányt. Kicsit félt ettől a technikától mert eddig egyszer használta és három éve nem gyakorolta. Jól tudta mire képes a Fekete Sárkány. Sokat nézte a jobb kezét és gondolkodott.

-Azon gondolkodsz hogy használd-e a sárkányt?- kérdezte Kurama.

-Igen. Tudod három éve használtam először és akkor is súlyosan megsérült a kezem. Azóta nem volt alkalmam használni ezt a technikát. Félek ha használom akkor elszabadul.- mondta Zakuro.

-Ne félj. Ha ez történik Hiei biztos segít majd.- mondta bíztatóan Kurama.

-Talán. De most nem tudok kellően koncentrálni.- vallotta be a lány.

-Miért? Nagyon csendes vagy ma.- mondta a fiú.

-Tudom. Csak az álmom miatt. Nagyon megviselt. Ennyi az egész.- mondta csendesen Zakuro.

-Mit álmodtál? Téged nem szokott egy álom ennyire kikészíteni.- mondta Kurama.

-Csak azt hogy az egyik legjobb barátom a szemem láttára hal meg.- mondta Zakuro.

-Értem. Szerintem ne gondolj az álmodra.- mondta Kurama vigasztalásul.

-Megpróbáltam. Te mit tennél ha a szemed láttára ölnének meg valakit akit szeretsz? Még akkor is ha az egy álom?- kérdezte Zakuro.

-Nem tudom. Az akit én szeretek azt nem lehet könnyen  megölni. Ő az egyik legjobb harcos akit ismerek.- mondta Kurama.

-Szerencsés az akit szeretsz.- mondta a lány.

-Sajnos három éve nem láttam őt.- vallotta be Kurama.

-Az nem jó.- mondta Zakuro.

A beszélgetést az zavarta meg hogy megérkeztek egy hatalmas barlanghoz. Ebben a barlangban volt az ellenség. A barlangban volt néhány elágazás. Mikor elindultak volna furcsa hangra lettek figyelmesek. Kimentek hogy megtudják minek van ilyen hangja. Az égen megláttak egy hajót.

-Hisz ez a …. Centurion.- mondta tátott szájjal Zakuro.

-De mit keres itt?- kérdezte Lumiere.

-Majd mindjárt megtudjuk.- mondta Zakuro.

-Kié ez a hajó?- kérdezte Yusuke.

-Nem tudom de ellenség akkor nagyon megbánja hogy ide tolta a képét.- mondta Hiei.

-Hagyd ezt abba Hiei!- szólt rá Zakuro.

Ekkor leszállt és két ismerős közeledett feléjük. Sinistra és Dextera jött.

-Hát ti?- kérdezte mosolyogva Zakuro.

-Jöttünk segíteni. Eclips küldött hogy segítsünk amiben tudunk.- mondta Dextera.

-az jó. Akkor indulhatunk?- kérdezte Lumiere.

-Igen. Induljunk.- helyeselt mindenki.

A barlangban összesen négy járat volt. mivel ők nyolcan voltak kettesével mentek a járatokba.

Az első járatban ment Zakuro és Kurama. A másodikban Lumiere és Yusuke. A harmadikban Sinistra és Hiei. A negyedikben Dextera és Kuwabara. Amíg mentek a járatokban beszélgettek. Térjünk vissza az első pároshoz.

Zakuro és Kurama beszélgettek. Kurama megpróbálta elmondani a lánynak hogy szereti de nem volt rá lehetősége. Szörnyek és robotok támadtak rájuk. Zakuro hamar elintézte a robotokat mert ismerte a gyenge pontjukat. Kurama csak nézte a lányt. Mikor szörnyekkel kellett harcolni Kurama is segített a lánynak. Közben rádión tartották a kapcsolatot az ügynökök. Sinistra ez kihasználva ( meg azt hogy nincs a közelben a bátyja ) udvarolgatott Zakuronak. Kurama hallotta amit mond és nem esett jól neki hogy valaki ennyire hajt valaki arra a lányra aki ő is szeret. Végén Sinistra abbahagyta a bókolást mert Hiei megfenyegette hogy ha nem hagyja abba azt nagyon megbánja.

Eközben Lumiere és Yusuke nem sokat beszélgettek. Inkább csak mentek egymás mellett. Nem volt közös téma amiről beszélhettek volna. Lumiere a számítógépekhez értett Yusuke meg a harchoz. A másik nem sokat értett ahhoz amihez a táras. Mikor harcolni kellett Lumiere elbújt és figyelte ahogy Yusuke harcol. Igaz Lumiere le tudta volna lőni az ellenfelét de Yusuke mondta neki hogy spóroljon a lőszerrel.

Sinistra és Hiei sem beszélgetett sokat. Hiei leginkább arra koncentrált hogy meg ne ölje Sinistrát. Hieit az zavarta hogy Sinistra küldetés közben milyen nyugodtan flörtölget. Nem beszéltek sokat mert Hiei nagyon morgós kedvében volt. Zakuro figyelmeztette Sinistrát hogy ilyenkor hagyja békén Hieit.

Dextera és Kuwabara beszélgettek. Pontosabban Kuwabara beszélt Dextera hallgatta. Kuwabara arról beszélt hogy milyen nagy harcos és hogy a segítségével nyerték meg a Sötét Harcművészetek viadalát. Ezek után arról hogy mennyire szereti Yukinát. Dextera egy idő után már majdnem leütötte Kuwabarát vagy majd nem elaludt mert annyira unta. Zakuro és Kurama megállt egy elágazás előtt. Itt szét kellett válniuk. Zakuro ment jobbra Kurama balra. Mikor Zakuro egy ideje már ment hirtelen. Hirtelen rátámadt a lányra 500 A osztályú szörny. Szegény lánynak nehéz dolga volt. Mikor Zakuroval akartak beszélni hallották hogy liheg és hogy néha felnyög. Zakuro legalább egy óráig harcolt mire megölte támadóit. Súlyos sebeket szerzett harc közben. Mire tovább tudott menni nagyon elfáradt. A barlang egy hatalmas teremben ért véget. Zakuro annyira fáradt volt hogy alig állt a lábán. A többiek mind harcoltak mire odaért. Ő is segített a harcban. Zakuro sok sebet szerzett mert szinte az ájulás határán volt már. Mindenki úgy harcolt ahogy csak tudott. Mindenki a maximumot hozta ki magából. Csak kevés robot maradt épségben. Lumiere igyekezett az összes robotot úgy irányítani hogy azok a segítségükre legyenek. Zakuro nem vette észre hogy valamelyik robot felé közeledik. A robot célba vette a lányt hogy végezzen vele. A robot már csak pár métere volt a lánytól. A robot lőtt egyet. A golyó célba talált. Egy test halkan ért földet. De a golyó nem a lányt találta el. Akit a golyó eltalált az nem más volt mint Sinistra. Zakuro nem akarta elhinni amit lát. Egyből Sinistra mellé ült és megfogta a kezét.

-Sinistra kérlek ne hagyj itt. Kérlek tarts ki. Miért csináltad ezt?- kérdezte Zakuro könnyes szemekkel.

-Azért hogy ne essen bajod. Nem hagyhattam hogy meghalj.- mondta Sinistra elcsukló hangon.

A harcnak lassan vége lett. Yusuke már nagy küzdelem árán de megölte a szörnyet. Kurama látta hogy Zakuro itt van és odament hozzá. Zakuro Sinistra kezét fogta és sírt. Kurama letérdelt a lány mellé. Zakuro Kurama felé fordult.

-Kérlek mentsd meg.- könyörgött sírva a lány.

Kurama nem mondott semmit csak bólintott. Dextera és Kurama felvették Sinistrát és elindultak kifelé. Zakuro rátámaszkodott Yusukéra mert egyedül nem tudott menni olyan fáradt volt és a sérülései is nagyon súlyosak. A lány egészruhája vörös volt a vértől. Hirtelen megjelent néhány szörny.

-Majd én elintézem őket. Zakuro megtudsz állni a lábadon?- kérdezte Yusuke.

-Igen. Azt hiszem.- mondta a lány.

Yusuke bólintott és ment harcolni. Amíg Yusuke harcolt addig a Dextera, Kurama és Kuwabara felvitték a sebesülteket a Centurionra. Amíg mentek a hajó felé az útjukba állt pár szörny. Zakuro összeszedte minden maradék erejét a szembeszállt a támadókkal. Számára az volt a legfontosabb hogy Sinistrát minél előbb ellássák. Harcolt ahogy csak tudott. De az utolsó szörny hátba támadta őt és átszúrta a mellkasát a kardjával. Zakuro térdre esett és vérthányt. Kurama ezt látta és odarohan hogy segítsen a lányon. A rózsaostorral hamar megölte az szörnyet. Nagyon megijedt mikor látta hogy milyen súlyos a lány sérülése. Gyorsan felvitte a hajóra. Mikor Yusuke is fenn volt Dextera és Lumiere beindították a hajtóműveket és elindultak. Gyorsan elvitték a sérülteket Genkai mesterhez hogy ott lássák a sebeket. Amit tudta azt megtettek a hajón. Mikor megérkeztek nagy szerencséjükre Yukina is ott volt. Yukina először Sinistra sebeit látta el és utána Zakuroét. Végül a csapat többi tagjának a sebei is be lettek kötve. Aznap este senki sem aludt. Dextera nagyon féltette az öccsét és egész este mellette volt. Kurama Zakuro miatt aggódott egész este vigyázott rá. Reggel mindenki rosszkedvű volt. Lumiere jelenettett a főnöknek. Eclips nem mutatta de ő is aggódott a  két ügynökért. A harmadik napon Sinistra felébredt. Egyből meglátta a testvérét.

-Hol … hol vagyok?- kérdezte Sinistra.

-Csakhogy magadhoz tértél öcsi. Már azt hittem sose ébredsz fel. Mondta mosolyogva Dextera.

-Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem. Mondta mosolyogva Sinistra.

A két testvér még beszélgetett. Mikor azonban Zakuro jött szóba Dextera nem mondott semmit. Végül nagy nehezen elmondta hogy Zakuro nagyon rosszul van. Elmondta hogy milyen súlyosan sérült meg a lány. Sinistra majdnem elsírta magát mikor megtudta hogy milyen állapotban van a lány. Végül Dextera magára hagyta a testvérét hogy tudjon pihenni. Este volt mikor Yusuke és Kuwabara azon veszekedtek hogy kié legyen az a falat étel amit kinéztek maguknak. Halk ajtó záródást lehetett hallani. Kilépett valaki az egyik szobából.

-Akkora zajt csaptok hogy még a holtak is felébrednek.- mondta halkan Zakuro.

A meglepettségtől senki nem mondott semmit. Zakuro térdre esett mert még nagyon gyenge volt. Kurama ment oda és vette fel a lányt. Odavitte  az asztalhoz és letette az egyik üres helyre. Mindenki sokat beszélgetett. Zakuro sokkal jobban érezte magát hogy ilyen jó a hangulat körülötte. Teltek a napok. A betegek egyre jobban lettek. Zakuro már nem nézett úgy ki mint egy múmia. Egyik este kint ült a kertben és nézte a csillagos eget. Nagyon megnyugtató volt.

-Gyere ide nyugodtam. Kurama mit szeretnél?- kérdezte a lány úgy hogy meg se fordult.

Kurama meglepődött egy kicsit de odament a lányhoz és leült mellé.

-Hogy vagy?- kérdezte a fiú.

-Kösz. Jobban. Köszönöm hogy megmentetted Sinistrát.- mondta a lány hálásan.

-Nincs mit. Örülök hogy így boldogok lehettek együtt. Mond szereted őt?- kérdezte a fiú de sejtette a választ.

-Igen. Szeretem őt mint egy testvért. Vagy mint egy nagyon jó barátot.- mondta a lány.

-Értem. Csak tudod azt hittem hogy ti együtt vagytok.- mondta elpirulva Kurama.

-Azért mert így bókol meg kedveskedik velem:- kérdezte a  lány

  Kurama csak bólintott.

-Ő már csak ilyen. Mindig ilyen kedves.- mondta mosolyogva Zakuro.

-Értem. Ne haragudj csak azt hittem.- mondta Kurama kissé szégyenkezve.

-Semmi baj. Sinistra fontos nekem mint barát. De semmi több nincs közöttünk a barátságon kívül. De ezt miért kérdezted?- kérdezte a lány kíváncsian.

-Csak azért mert mióta elmentél csak rád tudtam gondolni. Te jártál a fejemben ezalatt a három év alatt.- mondta Kurama.

Zakuro értetlenül nézett a fiúra. Nem értette hogy mit akar ezzel mondani.

-Mire célzol ezzel?- kérdezte kis hallgatás után a lány.

-Arra hogy …… szeretlek. Nagyon szeretlek téged.- vallotta be érzelmeit Kurama.

Zakuro nem tudott mit mondani erre. Meglepetten nézett a fiú szép zöld szemeibe. Kurama közelebb hajolt hozzá. Végül ajkuk egy puha csókban ért össze. Átölelték egymást és élvezték a pillanatot. Mikor szétváltak egyikük sem szólt semmit csak mosolyogtak. Mikor bementek aludni egyszer még megcsókolták egymást. Reggel evés után az Ász-ügynökök elindultak vissza a GOTT-hoz. Néhány hét múlva már mindenki jól volt. Zakuro és Lumiere a recepción voltak. A nap végén Zakuro fáradtan ment haza. Otthon a legnagyobb meglepetés érte. Ott volt a szobában Kurama.

-Szia! Hát te?- kérdezte meglepetten a lány.

-Hiányoztál.- mondta Kurama és megcsókolta kedvesét.

-Komolyan. Mert nem hiszem hogy csak ezért jöttél.- mondta a lány.

  -Igen. Nem csak ezért jöttem.- mondta Kurama.

Zakuro nem tudta mit akar a fiú. Hátrált egy fél lépést. Kurama letérdelt és a zsebébe nyúlt.

-Csukd be a szemed.- mondta Kurama.

Zakuro így tett. Kurama kivett a zsebéből egy kis dobozt. Kinyitotta. A dobozban egy arany gyűrű volt.

-Kinyithatod.- mondta Kurama.

Zakuro nem tudott megszólalni sem.

-Zakuro hozzám jössz feleségül?- kérdezte Kurama.

-Igen. Ezerszeri is igen.- mondta a lány és szerelme nyakába ugrott. Megcsókolták egymást. Ettől a naptól kezdve együtt voltak. Boldogan éltek és nagyon szerették egymást az idők végezetéig.

THE END