Folyamatos tömegben szembenállok egy ismeretlen várossal.

Szükségem van rá, hogy érezzem a barátom érintését.

Vidéki oldalon vándorolok messze, és mindenütt,

Az elszigetelés szerez nekem valamit.

Nem tudom hova megyek.

Mikor érzem ugyanolyan kiáltását, oh jaj.

Lesz idővel, hogy kiteszem magam valami hasonló újnak,

Megakarok állni- és növekszik fel egy darab (valami)

Akkor hirtelen az erőm és bizalmam kezdődik

Áradás van fenn, és mégis varázslatosan üres

És minden mivel annyira érzem,

Az emberektől nem egyenesen tudom.

Akkor hirtelen az okosságom és a bölcsességem növekszik,

És azután már tudom.

Aki leginkább egészen felfogja a szánalmat, kardot forgatva.

Idegen bárhová megyek.

Köszönöm neked, hogy felébresztettél!