5. fejezet

Kurama végül úgy döntött nem aggódik tovább. Lesz ami lesz. Végül eljött az utolsó óra. Kurama kezdett egyre idegesebb lenni. Óra után összepakolta a holmiját és elindult a tornaterembe. Ahogy ment egyre hevesebben vert a szíve és a gyomra is összeszorult. Kezdett egyre idegesebb lenni. Nem volt semmi kedve olyan dologba belemenni amiről fogalma sem volt. a folyosók teljesen üresek voltak. Kurama végül elért a tornateremhez. Vett egy mély levegőt majd lassan kinyitotta az ajtót. A terem hatalmas és üres volt. Kurama bement és körbe nézett.

-Azt hittem hogy füled-farkad behúzva elinaltál.- hallott meg Kurama egy ismerős hangot.

-Tori mi ez az egész? Miféle párbajról beszéltél?- kérdezte az érkezett.

-Te aztán még ostobább vagy mint hittem. Bele menni egy olyan dologba amiről fogalmad sincs nem valami bölcs dolog.- rázta meg a fejét a szőke fiú.

-Miért csinálod ezt az egészet? Mi ez a párbaj dolog? Senki nem mond semmi.- kezdett Kurama egyre idegesebb lenni.

-Csak azért csinálom hogy már az elején megtanuld hol a helyed. És mindjárt megtudod mi ez a párbaj.- felelte Tori és előrántott egy kardot.

Kuramának elkerekedtek a szemei a döbbenettől.

-Biztos ezért kérdezte Arashi hogy tudok-e vívni.- gondolta Kurama.

Tori nem mondott semmit csak feszülten figyelte a másik fiút.

-Mit akarsz azzal a karddal?- kérdezte Kurama.

-Majd mindjárt megtudod.- felelte ellenfele.

De nem beszélhettek tovább mert a folyosóról behallatszott hogy valaki ordibál. Kurama a hang irányába fordult. Nagyon ismerős volt neki a hang. Ekkor hirtelen valaki  berúgta az ajtót és Kuramához csörtetett.

-Kurama! Az egész sulit tűvé tettük utánad! Most velünk jössz!- kiabált idegesen Yusuke és karon ragadta barátját majd kivonszolta a teremből. Kurama csak nézett. Nem tudta elképzelni hogy Yusuke és Kuwabara mit akarhat tőle. A döbbent miatt ezt el is felejtette megkérdezni. Csak akkor kapott észbe mikor már elhagyták az iskola épületét.

-Yusuke hova rángatsz?- kérdezte Kurama futás közben.

-Koenma valami küldetést sózott ránk.- felelte a fiú.

-Még azt a kerti törpét is elő kell keríteni.- morgott Kuwabara.

-Nem tudom merre lehet Hiei.- mondta Kurama.

Yusuke, Kuwabara és Kurama felmentek Yusuke lakására és várták hogy Koenma elmondja mi lesz az új küldetésük. Eközben Zakuro az iskolából indult haza. A lányt nem zavarta hogy már sötét van. mint mindig most is a park felé vette az irányt. Szeretett a parkban sétálni. Maga sem tudja miért de aggódott Kuramáért.

-Ha az a barom kiált Tori ellen akkor legközelebb biztos a kórházban látom újra. Mindegy. Ha nem hallgat rám akkor megérdemli. Én figyelmeztettem.- gondolkodott Zakuro.

A parknak egy olyan részére ért ahol nem volt egy lámpa sem. Zakuro nem ijedt meg továbbra is nyugodtan sétált. A fiatal egyetemista nem félt attól hogy megtámadják mert megtudja magát védeni. Meg van fegyvere. Ahogy haladt az úton hirtelen valami fura zajra lett figyelmes. De nem foglalkozott mert azt hitte hogy valami suhancok zörögnek és rá akarják hozni a frászt. Ez azonban hiba volt. hirtelen a semmiből egy hatalmas szörny jelent meg a lány előtt. Zakuro megtorpant.

-Erre nem tanácsos ilyenkor egyedül járkálni kislány.- mondta a szörny gúnyosan.

Zakuro nem mondott semmit csak gyorsan megfordult hogy eltudjon futni de ezzel elkésett ugyanis a szörny nem volt egyedül. A szörny társa előrántotta kardját és lesújtott a lányra. Zakuro azonban hamar reagált és félre ugrott.

-Lám lám. Egy kis mozgás vacsi előtt.- gúnyolódott a másik szörny.

Zakuro gyorsan megpróbált elmenekülni de az egyik szörny elkapta és a nyakánál fogva felemelte. A lány alig kapott levegőt. Hiába kiabált segítségért nem jött senki.

-Engedjétek el ti férgek.- hallotta a lány.

-Mégis miért? Ha nem hordod el innen az irhádat te is meghalsz akárcsak ez a lány.- fenyegetőzött az egyik szörny.

-Nem hinném.- mondta az idegen.

Az egyik szörny a jövevényre támadt. De az pillanatok alatt felaprította. Majd a lányt fogva tartó szörny felé fordult. Nem szólt semmit csak megint támadásba lendült. Ez a szörny is meghalt. A lány kerek szemekkel nézte megmentőjét. A fiú aki megmentette nem sokkal volt nála magasabb. Közel 180 cm lehetett. Fekete ruhát viselt.

-Jól vagy?- kérdezte szárazon.

-I….Igen. … azt hiszem.- dadogta Zakuro.

-Menj innen mielőtt még néhány ilyen idióta megtámad.- mondta a fiú és készült elmenni.

-Várj! Ki vagy te?- szólt utána Zakuro.

-Hiei. Te?- kérdezett vissza a fiú.

-Zakuro.- felelte a lány.

Hiei bólintott majd magára hagyta védencét. Zakuro egy ideig nézett a fiú után majd gyorsan haza szaladt.

6. fejezet

Másnap Yusuke és társai reggel találkoztak és megbeszélték hogy hova menjenek. Addig úgyse tudtak semmit se csinálni amíg Koenma nem értesíti őket az új hírekkel. Egész nap a városban sétáltak. A lányok is velük voltak. Dél körül a park felé vették az irányt. A park szinte teljesen üres volt. hirtelen furcsa hangokra lettek figyelmesek. Megnézték hogy mi történik. Meglepetésükre azt látták hogy két fiatal harcol egymással. Méghozzá karddal. Amin még jobban meglepődtek hogy az egyik Zakuro volt. a lány kezében egy szamuráj kard volt. az ellenfele egy fiú volt. annál egy angol lovagi kard. A két harcoló a pólójába egy rózsát tűzött közvetlenül a szíve fölé. Yusukéék szájtátva nézték a harcot. Zakuro elhajolt egy támadás elől. A fiú kardja a lány mögötti fa egyik ágát levágta. A nézőkben ekkor tudatosult hogy azok a kardok igaziak és élesek. Zakuro gyorsan visszatámadott. Ezt a fiú kivédte. A fiú lábával félre rúgta ellenfele kardját majd vágott. Zakuro ezt nem tudta kivédeni és a penge megvágta a kezét ami vérezni kezdett. Ennek ellenére a lány nem adta fel és harcolt tovább. Zakuro pár ügyes csellel kiverte ellenfele kezéből a fegyvert majd a fiú szíve felé vágott. Yusukéék ereiben meghűlt a vér. Zakuro azonban nem bántotta ellenfelét csak a fiú szíve fölé tűzött rózsát vágta ketté. A fiú hátra esett és a földön kötött ki.

-Te vesztettél.- mondta hidegen a lány.

-Igen. De legközelebb én győzök Adachi.- morogta a fiú.

-Azt nem hiszem. Most tűnj innen.- mutatott kardjával egy irányba a lány.

 A fiú nem mondott semmit csak eltette kardját és azt a hüvelyével együtt egy fehér vászon tartóba tette. Zakuro fáradtan sóhajtott egyet. ő is követte ellenfele példáját és el tette a kardot a fekete vászonba. Felszisszent mikor belenyilallt a fájdalom a kezén lévő sebbe. Csak most vette észre hogy nem voltak egyedül. elmosolyodott mikor látta a meglepett arcokat. Elővett egy guriga fáslit és elkezdte a sebre tekerni.

-Mi van?- fordult a „közönség” felé.

-Mi volt ez? Elment az eszetek hogy karddal hadonásztok? Mi lett volna ha megölöd azt a másikat?- akadt ki Yusuke.

-Nem akartam megölni. Csak párbajoztunk.- felelte a lány.

-Akkor biztos ezért volt Tori kezében a kard mikor bementem a tornaterembe.- mondta magában Kurama.

-De ez nagyon veszélyes.- mondat Keiko.

-Tudom.- jött a tömör válasz.

-Mi ennek a lényege?- kérdezte Kuwabara.

-Az hogy a párbajozók a szívük fölé tűznek egy rózsát és az győz aki levágj a másik rózsáját. Minamino remélem nem álltál ki Tori ellen.- fordult Kurama felé Zakuro.

-Hát…. Mielőtt elkezdődhetett volna bármi is jött Yusuke és Kuwabara és szó szerint elszáguldott velem. Úgyhogy nem.- felelte a fiú.

-Idióta!!! Örülj neki ha Tori Hétfőn nem öl meg. Ezzel vérig sértetted.- felelte mérgesen a lány.

-Csak Yusukének köszönhetem.- tiltakozott a fiú.

-Szerinted ezt ő elfogja fogadni? Azt ajánlom neked hogy mihamarabb állj ki ellene. Így is hatalmas bajban vagy.- figyelmeztette a fiú Zakuro.

-De én nem tudok vívni.- ellenkezett Kurama.

-Tanulj meg!- felelte Zakuro.

-Hé! Ha ennyire tudsz vívni mi volt az tegnap?- kérdezte Hiei.

-Hm? Te?- nézett kerek szemmel Hieire.

-Igen én.- felelte a fiú.

-Ti ismeritek egymást?- kérdezte értetlenül Yusuke.

-Igen. Hiei tegnap megmentett.- felelte Zakuro.

-Tényleg? Nem is tudtam hogy a törpe ilyen is tud lenni. Nem néztem volna ki belőle hogy megment egy lányt.- mondta Kuwabara.

-Fogd be te barom!- mondta mérgesen Hiei.